VITERBÓI SZENT RÓZA - SZEPTEMBER 4.
Viterbói Szent Róza a nevét az 1166-ban
elhunyt Palermói Szent Rózától kapta. Születési éve (1230) bizonytalan.
Már gyermekkorában böjtölt, vezeklőinget viselt, buzgón imádkozott, s
állítólag imájára halott nagynénje újraéledt. Megjelenése tisztaságot
sugárzott. Kertjükben remetelakot rendezett be, oda vonult imádkozni.
Az ő életében is szerepel a
rózsacsoda-legenda, akárcsak a 13. század másik két ferences harmadrendi
szentjénél: Árpád-házi Szent Erzsébetnél és Szent Zitánál. Súlyos
betegségében meglátogatta a Szűzanya, és az ő buzdítására ferences
harmadrendi ruhát öltött. Rövidesen megjelent neki a Megfeszített
Krisztus. 'Ó, Jézusom - kiáltott fel -, miért vagy ilyen állapotban?'
Az Úr válasza: 'Az emberek iránti nagy szeretetem miatt.' - És ki
kínzott meg ilyen rettenetesen? - A bűn - hangzott a felelet. Róza erre
magára ütött, miközben ismételte: 'A bűn, a bűn.' Majd kereszttel a
kezében végigjárta Viterbo utcáit, s a keresztre feszített Úr Jézusról
és a bűnről mondott megindult szavakat. Isten a bűnbánat hirdetése
mellett azt a feladatot is bízta Rózára, hogy az embereket a pápához
való hűségben megerősítse.
Abban az időben Itália nagy részét
megosztotta II. Frigyes császár harca a pápa ellen. Az egyes
városállamok is hadakoztak egymás ellen, a pápapárti welfek a
császárpárti ghibellinek ellen. IV. Ince pápa idejében az I. lyoni és XIII. egyetemes zsinat 1245-ben kiközösítette a császárt
esküszegés, szentségtörés, eretnekgyanússág és az egyház elnyomása
miatt. Frigyes azonban annál hevesebben támadott. Az egyházi állam
meghódítására törekedett. Viterbo is uralma alá tartozott. Róza sokat
imádkozott az egyház békéjéért, ugyanakkor a pápa iránti hűségre
buzdította a lakosságot. II. Frigyes katonái ezért elűzték a városból,
rokonait is száműzték Sorianóba. Egyes beszámolók arról szólnak, hogy
itt, Sorianóban Rózát eretnekséggel vádolták, s ő, hogy igazát
bizonyítsa, kész volt máglyára menni, ahol három órán át volt a tűzben,
de épségben maradt)
Megjövendölte a császár közeli halálát,
ami 1250-ben következett be. Ezután visszatért Viterbóba, ahol mint a
város szabadsághősét fogadták. Szeretett volna bejutni a Rózsákról
nevezett Szűz Mária monostorba - egyes szerzők klarisszákat emlegetnek,
de szegénysége miatt nem vették föl. Megjövendölte, hogy halála után
mégis be fog jutni a rendházba. Két évig élt még kerti remeteházában,
1252. március 6-án halt meg. Holttestét, mely kellemes illatot
árasztott, csodás fényesség ragyogta be. Két és fél év múlva testét
felvették sírjából s épségben találták. Abban a Szűz Mária-templomban
temették el, ahova jövendölése szerint be kellett jutnia. A templom
azóta az ő nevét viseli. A város lakói ettől kezdve ünnepét
zsolozsmával és szentmisével ünnepelték, de évszázadok óta fennálló
tiszteletét végül is XI. Ince pápa 1680 körül terjesztette ki az
egész egyházra.
'Istenünk,
te Szent Rózát megajándékoztad a lelki erősség és a ragyogó ártatlanság
ajándékával. Add nekünk, hogy erényeit követve itt a földön, egykor
vele együtt az örökkévaló örömökben részesülhessünk. A mi Urunk Jézus
Krisztus által.' Amen.
Forrás ~ Internet
