BUZGÓN GONDOSKODOTT AZ EGYHÁZ BÉKÉS FEJLŐDÉSÉRŐL

Amikor Isten szent szolgáját királlyá fölkenték, nem elégedett meg e földi királyság szűk határaival, hanem a halhatatlanság koronájának elnyeréséért annak a legfőbb Királynak szolgálatába szegődött, akinek szolgálni dicsőséges uralkodást jelent. Ezért igen nagy buzgósággal fogott hozzá a vallásos élet elmélyítéséhez. A templomokat javadalmakkal gazdagította, és pompásan felékesítette.

Teljesen a saját adományából megalapította a Szent Péter és Pál főapostolokról, valamint a Szent György vértanúról elnevezett bambergi püspökséget, és azt különleges módon a római Szentszék gondjaira bízta, így akarta kimutatni a Szentszék iránti köteles tiszteletet, és a püspökséget ennek a hathatós oltalma alá óhajtotta helyezni.

Hogy pedig mindenki előtt nyilvánvaló legyen ennek a szent férfiúnak az a buzgólkodása, amellyel az újonnan alapított egyházmegyéjének további békés fejlődéséről is gondoskodni akart, ide iktatunk egy részletet az alapítólevélből.

'Henrik, akit az isteni kegyelem rendelt királlyá, az Egyház jelenben és jövőben élő minden gyermekének: A Szentírás sok üdvös parancsa arra tanít és figyelmeztet, hogy a mulandó javainkról lemondva és a földi előnyöket mellőzve, igyekezzünk az örök és mindig megmaradó mennyei javakat elnyerni. Veszendő és hiábavaló ugyanis a jelen világ dicsősége, ha nem segít ahhoz, hogy már most a mennyei örök életre terelje figyelmünket. Isten irgalma azonban csodálatosan segíti az embereket azzal, hogy a mennyei hazát e földi javak árán megszerezhetik.

Amikor tehát megemlékezünk erről az isteni irgalomról, amely ajándékozó jóságával királyi méltóságra emel minket, úgy intézkedünk, hogy nemcsak az elődeink által épített templomokat látjuk el gazdagabban, hanem Isten nagyobb dicsőségére újakat is építünk, és azokat buzgóságunk jeléül gazdag adományokkal ékesítjük föl. Ezért Urunk parancsait figyelmes füllel hallgatva, és isteni igéjének készséggel engedelmeskedve, az ő bőkezűségéből nekünk juttatott kincseinket a mennyben kívánjuk elhelyezni, ahol a tolvajok azt ki nem ássák, és el nem lopják, sem pedig a rozsda és a moly meg nem emészti (vö. Mt 6, 20). Tudjuk ugyanis, hogy ha minden meglevő javunkat ott helyezzük el, akkor szerető vágyakozásával szívünk is egyre inkább otthon érzi majd ott magát.

A hívek tudomására hozzuk tehát, hogy atyai örökségünket, a Bambergnek nevezett helységet püspöki székhely rangjára emeljük, azzal a rendelkezéssel, hogy ott rólunk és szüleinkről ünnepélyesen megemlékezzenek, amikor az összes igazhitű keresztényért bemutatják az üdvösséges szentáldozatot.' 

 

Szent Henrik régi életrajzából

 

'Istenünk te bőséges kegyelmeddel halmoztad el Szent Henriket, és a földi uralkodás gondjai közül szívét az égiek felé irányítottad. Közbenjárására engedd, hogy e világ változandóságai közepette is egész szívvel igyekezzünk hozzád. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön-örökké.' Amen.

 

Forrás ~ Internet

SZENT I. HENRIK CSÁSZÁR ÉS HITVALLÓ - JÚLIUS 13.

Szent I. Henrik 973. május 6-án született Abbach várában Bavariában, a bajorországi Regensburg mellett. Civakodó Henrik bajor herceg és Gizella burgundi hercegnő voltak a szülei. Bátyja volt Boldog Gizellának, Szent István feleségének. Szent Imre a keresztségben az ő nevét kapta.

Hildesheimben és Regensburgban Szent Wolfgang püspöknél nevelkedett szentségre és uralkodásra.

Súlyos betegségéből történt gyógyulását Szent Benedeknek tulajdonította, szeretett volna a rendbe belépni, de sorsa az uralkodás volt. Huszonhárom évesen, 995-ben átvette a bajor hercegség vezetését. Első intézkedései közt a bencés rend megerősítése, kolostori reformja és az Egyház hitterjesztő tevékenységének támogatása szerepelt.

A szentéletű és később szentté is avatott Kunigunda luxemburgi hercegnővel kötött házasságot. 1002-ben a német koronát is elnyerte, 1014-ben pedig VIII. Benedek pápa a nyugat-római birodalom császárává koronázta. Püspökségeket alapított, a világi főurak helyett az Egyház támogatását használta fel.

Hivatásuk magaslatán álló papokat nevezett ki a megüresedett püspöki és apáti székekre. Szigorú határozatot hozatott a papi nősülés ellen az 1022-es páviai zsinaton. Tervezte egyetemes zsinat összehívását is, de ez csak mérsékelt eredménnyel zárult. Előmozdította a missziós munkát.

A rokonok lázadozása, a politikai gáncsoskodások, rágalmak belefárasztották az uralkodásba, kolostorba szeretett volna vonulni. A kolostor apátja azonban a szent engedelmesség nevében visszaküldte a trónra, Henrik engedelmeskedett, tovább hordozta keresztjét. A bencés oblátusok pártfogója volt.

Gyermeke nem volt, ezért minden vagyonát végrendeletileg az Egyházra hagyta. 1024 július 13-án hunyt el a szászországi Gronában. Holttestét Bambergben, az általa építtetett székesegyházban helyezték örök nyugalomba. Itt nyugszik felesége, Szent Kunigunda is. 1146-ban emelte III. Jenő pápa a szentek sorába.

Példája: Az állapotbeli kötelességet kell elsősorban teljesíteni!

'Istenünk, ki Szent Henriket elhalmoztad kegyelmeddel, és megadtad neki, hogy a földi királyság gondjai közepette az odafönt valókat keresse, kérünk, közbenjárására add meg, hogy kötelességeinket teljesítve siessünk országod felé!' Amen.

Forrás ~ Internet