PALERMÓI SZENT ROZÁLIA - SZEPTEMBER 4.
Szent
Rozália a 12. században élt normann nemesi családból származó szent
volt, aki apja halála után a remeteéletet választotta, s 12 évet töltött
egy kicsiny barlangban, teljes magányban.
Halála (1160) után közel ötszáz évvel, 1624 augusztusában találták meg a barlangja falára írt következő szöveget: 'Én, Rozália, Sinibaldinak, Quisquina és Rose urának leánya, elhatároztam, hogy az én Uram, Jézus Krisztus szeretetéből ebben a barlangban lakom.'
Halála (1160) után közel ötszáz évvel, 1624 augusztusában találták meg a barlangja falára írt következő szöveget: 'Én, Rozália, Sinibaldinak, Quisquina és Rose urának leánya, elhatároztam, hogy az én Uram, Jézus Krisztus szeretetéből ebben a barlangban lakom.'
A szent halálát követően nem sokkal már el is kezdődtek a csodák, s a palermóiak gyakran imádkoztak hozzá közbenjárását kérve. Egyik fő csodatevése egy pestisjárvány megszűnése volt, mikor csontjait a városban körbevitték. A palermói katedrálisban Szent Rozália tiszteletének ugyancsak számos jelét láthatjuk.
Rozália tiszteletét Eszterházy Pál nádor plántálta Grácon át
hazánkba, amikor a Fraknó vára mellett húzódó hegység legmagasabb
csúcsára építtetett (1666) Rozáliának szentelt kápolnát. Később aztán az
egész hegységet szentünkről nevezték el. Rozália a katolikus barokk
népéletnek egyik legjellegzetesebb alakja, az egykorú járványos
betegségek kiemelkedő hazai védőszentje.
Példája: az ima és önmegtagadás teszi az embert Jézushoz hasonlóvá!
Forrás ~ Internet