SZENT ZOERÁRD ANDRÁS ÉS ZOBORHEGYI SZENT BENEDEK REMETÉK

 Lengyel származású magyarországi remeték. András másik neve Zoerard - Szórád. A XI. században Szent István uralkodása alatt jöttek Magyarországra, s a Nyitra melletti Zoborhegyi bencés apátság tagjai lettek. A monostor apátja engedélyével a Zoborhegy egyik barlangjában remete életet kezdtek, majd a nagyobb magány után vágyódva a Vág folyó melletti Szkalkára mentek, ahol András meghalt. Benedek még három évig remetéskedett itt egyedül, amikor rablók megölték és a Vág vizébe dobták. Nyitrán Szent Emmerán vértanú templomában temették el, András holtteste mellé. Szent László király idején, 1083. július 17-én avatták őket szentté.

 FOHÁSZ SZENT ZOERÁRD ANDRÁS ÉS SZENT BENEDEK REMETÉK EMLÉKNAPJÁN

'Istenünk, Szent Zoerárd-András és Benedek a te hívásodat követve a remeteség magányát választották, hogy a csendben imádsággal és munkával tökéletesebben szolgáljanak neked. Közbenjárásukra add segítségedet, hogy e világ változandóságai közepette is készségesen meghalljuk szavadat, és mindenben követhessük szent akaratodat. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön-örökké.' Amen.

A XI. században Lengyelországból jöttek Magyarországra. Zoerárd-András előbb remeteéletet élt Tropiében - tarnowi egyházmegye, majd a Nyitra melletti Zoborhegyen levő Szent Hippolit bencés kolostor tagja lett. A tökéletes élet után vágyódva - apátja engedélyével - újra remeteségbe vonult, Trencsén közelébe, ahol 1010 körül meghalt. Tanítványa, Benedek, még 3 évig követhette szent mestere életét, amikor rablók megölték, és a Vág folyóba dobták. Szent László király idején, 1083. július 17-én avatták szentté őket. Ereklyéiket a nyitrai székesegyházban nagy tisztelettel őrzik.

 'Urunk és Istenünk, ki megörvendeztetsz minket Szent András remete és Szent Benedek vértanú ünnepével, kérünk, segíts, hogy az örök boldogságban velük együtt dicsőíthessünk Téged!' Amen.

 Forrás ~ Internet

 

 

ÖRÖMMEL VÁRTA A SZENT FELTÁMADÁS NAPJÁT

Abban az időben, amikor a jámbor István király parancsára Pannóniában még alig kezdett sarjadzani az Istenség neve és tisztelete, a derék uralkodó hírének hallatára más országokból sok pap és szerzetes jött hozzá, mint atyjához, nem kényszerűségből, hanem azért, hogy a szent szerzetesi életnek új öröme fakadjon az ő gyülekezetükből.

Ezek közt egy Zoerárd nevezetű, falusi egyszerűségből - mint rózsa a tövisek közül - származó férfiú a Szentlélek sugallatára Lengyelországból hazánkba jött, és Fülöp apát kezéből, aki Szent Hippolit vértanú tiszteletére Zobor nevezetű kolostort épített Nyitra földjén, fölvette a szerzetesi öltönyt, András nevet kapott, és remeteéletre adta magát. Vele együtt élő tanítványának, boldog Benedeknek előadása alapján elhatároztam, hogy néhány szóval följegyzem, amit hallottam, hogy mily töredelmes szívvel és mekkora testi kínzásokkal sanyargatta magát. Én, Mór, aki Isten irgalmából most pécsi püspök vagyok, gyermekkoromban láttam ugyan a jó embert, de hogy milyen volt az ő életmódja, azt nem látásból, hanem hallomásból tudtam meg. Az említett Benedek szerzetes, aki többször megfordult a Szent Márton püspök tiszteletére emelt kolostorunkban, maga beszélte el nekem az ő tiszteletreméltó életéről a következőket.

Miután tiszteletreméltó András a remeteség magányába vonult, állandóan böjtölt, ami nagy testi fáradsággal, de a lelki élet megerősödésével járt. Három napig tartózkodott mindennemű ételtől, annak szeretetéért, aki emberré lett az emberekért, és negyven napig böjtölt. Midőn pedig elérkezett a Nagyböjt ideje, Zozimus apát szerzetesi életének példájára, aki testvéreivel együtt 45 szem datolyával húzta ki a Nagyböjtöt, Fülöp apáttól, akinek kezéből vette a szerzetesi öltönyt, 40 diót kapott, és avval megelégedve örömmel várta a szent feltámadás napját. Ugyanakkor pedig és egyéb napokon, habár az étkezés nemcsak a test felüdítésére nem volt elég, hanem még lelkét is elgyöngítette, mindazonáltal - az imádság idejét kivéve - sohasem hagyta abba a munkát, hanem fejszét ragadva az erdőnek egy magányos helyére ment dolgozni.

Ó, boldog András, akinek jutalma a boldog és örök élet, a százszoros ékességű korona, amely az égben kipótolja azt, amit oly nehezen vásárolt meg itt a földön! Ó, hallatlan neme a hitvallásnak, amely még drágábbá teszi az ígéret országát! Az étel, a pihenés nem rabolhatta el hiú édességével az örök életet, s a gonosz lélek nem találhatott módot az ő elcsábítására.

Amiket eddig írtam, tanítványának, Benedeknek elbeszéléséből tudtam meg, aki atyja halála után elhatározta, hogy ugyanazon a helyen lakik. Midőn mestere példájára három évig szigorú életet folytatott, rablók vetődtek arra, s mivel sok pénzt gyanítottak nála, a Vág folyó partjára hurcolva megölték, és a vízbe dobták.

Sokáig keresték a holttestét, de nem találták meg. Egy egész évig láttak a Vág folyó partján ülni egy sast, amely mintha lesett volna valamire. Általa bizonyosakká lévén a test hollétéről, a víz alá merítettek egy embert, és így találták meg olyan épen, mintha nemrég halt volna meg. Benedeket a nyitrai Szent Emmerám bazilikában temették el ugyanabba a sírba, amelyben szent atyjának, Boldog Andrásnak csontjait őrizték.

Szent András és Benedek remeték életéből, amelyet Boldog Mór pécsi püspök írt meg

 

Forrás ~ Internet