MÁRIA ELŐBB FOGANT LÉLEKBEN, MINT TESTBEN
Királyi
szűz leányt, Dávid családjából valót választott ki Isten, hogy anya
legyen, szentséges magzat édesanyja. Gyermekét, aki Isten és ember,
előbb foganta lélekben, mint testben. Az angyallal folytatott
beszélgetésből meg kellett tudnia, mit készül tenni benne a Szentlélek,
meg kellett ismernie Isten tervét, különben az előre nem sejtett
események gyötrő félelemmel töltötték volna el. Ezután már nem tartott
attól, hogy szüzességében megszégyenül, ő aki nemsokára Isten anyja
lesz. Miért is ne bízna a fogantatás egészen újszerű módjában az, aki
ígéretet kapott, hogy a Magasságbeli erejéből lesz termékennyé. Mária
hitt, és ebben csak erősítette egy megelőző csoda híre: Isten váratlanul
gyermeket ajándékoz Erzsébetnek, így az, akinek hatalmából foganhat a
magtalan, hitelt érdemlően ígérheti, hogy gyermeket fog szülni a szűz.
Isten
Igéje tehát, maga az Isten, Isten Fia, aki kezdetben Istennél volt,
minden általa lett, nélküle semmi sem lett (Jn 1, 2), emberré lett, hogy
az örök haláltól megmentse az embert. Nyomorúságos emberi létünket
magára öltve – méltóságának sérelme nélkül –, úgy hajolt le hozzánk,
hogy megmaradva annak, ami volt, felvéve azt, ami nem volt, igazán
szolgai külsőt kapcsolt ahhoz a természethez, amely által egylényegű ő
az Atyaistennel. Olyan nagyszerű volt ez az egység, amellyel egymáshoz
kötötte e két természetet, hogy az alsóbbrendűt nem semmisítette meg a
felmagasztalás, a magasabb rendűt pedig nem fokozta le a megtestesülés.
Megmarad
tehát mind a két valóság sajátos jellege, és egy személyben egyesül, de
úgy, hogy a Fönség alacsonyabb természetet, az Erő gyengeséget, az
Örökkévalóság halandóságot vesz magára; az ember adósságának lerovására a
sérthetetlen természet sebezhető természettel egyesül, a valóságos
Isten és a valóságos ember az Úr egy személyiségében összeforr, hogy -
amint gyógyulásunknak megfelelő volt - az Istennek és az embereknek
egyetlen közvetítője (1 Tim 2, 5) egyrészt meghalhatott embersége
szerint, másrészt feltámadhatott istensége szerint. Méltányos volt, hogy
az Üdvözítő világra hozása ne rontsa meg a szűzi épséget; mert az örök
igazságot szülte, azért maradt érintetlen a szüzessége.
Igen,
szeretteim, így illett születnie Krisztusnak, aki az Isten ereje és
bölcsessége, így illeszkedett be ő közénk emberségével, így magasztosult
fölénk istenségével. Ha nem lett volna valóságos Isten, nem hozott
volna üdvösséget nekünk; ha nem lett volna valóságos ember, nem adott
volna példát.
Amikor
Urunk megszületett, ujjongó angyalok énekelték: Dicsőség a magasságban
Istennek, és hirdették: Békesség a földön a jóakaratú embereknek (Lk 2,
14). Azt látták ugyanis, hogy a mennyei Jeruzsálem lakossága a világ
minden népéből épül. Az isteni jóság kimondhatatlanul nagyszerű műve ez.
Ha láttára így örvendeznek a magasságos angyalok, mennyire kell
ujjonganiuk miatta a nyomorúságos embereknek!
Nagy Szent Leó pápa beszédeiből
Forrás ~ Internet