'S Hedvig olvasá a szent igéket,
S így tünődék rajtok önmagában:
»Ím ezek mi szép igék, mi szentek!
Lengyelország hős királya férjem,
Kit szívemben hordok, hű jegyelted!
S így tünődék rajtok önmagában:
»Ím ezek mi szép igék, mi szentek!
Lengyelország hős királya férjem,
Kit szívemben hordok, hű jegyelted!
Nem leend-e megvetett ajándék,
Majd ha fényben eljövendesz értem,
S én kitárom a csodák világát
Ifju, hős, de még vad nemzetednek?
Durva nyelve, melyen eddig a düh,
S a harag vad győzödelme hangzott,
Általam most szent igékre hajland;
A teremtés titka és az üdvé.
Nem leendnek messze föld virági;
Szent körökbe mindenik betérhet,
És az élet fájáról gyönyörrel
Dús, öröklő éveket szakaszthat.«'
Vörösmarty Mihály verses legendájából
Forrás ~ Internet