A LÉLEK ÚTIKÖNYVE ISTENHEZ
'A Szentlélek által kinyilatkoztatott misztikus bölcsesség'
Krisztus
az út és az ajtó. Krisztus a lépcső és a segítség az Istenhez jutásban,
mivel ő a szövetség ládájára helyezett kiengesztelési tábla (Kiv
26,34), és ő a kezdettől elrejtett titok (Ef 3,6). Aki erre az
engesztelő táblára teljesen odafordított arccal néz, nézi a keresztre
feszített Krisztust hittel, reménnyel, szeretettel, áhítattal,
csodálattal, örvendezéssel, megbecsüléssel, dicsérettel és ujjongással,
az ilyen ember pászkát, azaz átvonulást vállal vele, hogy a kereszt
vesszejével átmenjen a Vörös-tengeren, Egyiptomból kivonul a pusztába,
ahol titokzatos mannát ízlel, és Krisztussal együtt nyugszik a sírban,
külsőleg mintegy meghalva, de lélekben megérezve mégis azt - már
amennyire e földi életben lehetséges -, amit a hozzá forduló
gonosztevőnek mondott Krisztus a kereszten: Még ma velem leszel a
paradicsomban (Lk 23,43).
Ebben
az átvonulásban, ha ez tökéletes, minden értelmi tevékenységet el kell
hagyni, és a szeretet minden hevének Isten felé és Istenbe kell
átfordulnia. Ez azonban misztikus és titokzatos dolog, amit senki más
nem ismer, csak aki megkapja; senki más nem kapja meg, csak aki vágyódik
utána; de vágyódni sem tud utána senki más, csak akinek szívét a
Szentlélek felgyújtotta, az a Szentlélek, akit Krisztus küldött a
földre. Ezért is mondja az Apostol, hogy ezt a misztikus bölcsességet a
Szentlélek nyilatkoztatta ki.
Ha
azt kutatod, hogyan történik mindez, a kegyelmet kérdezd, ne a
tanítást; a vágyat kérdezd, ne az értelmet; az imádság sóhajtásait, ne a
tanulmányokat; a jegyest, ne a tanítót; Istent, ne az embert; a felhőt,
ne a ragyogást; ne a fényt, hanem a mindenestől lángra gyújtó tüzet,
amely elragadó illatával és lángoló szeretetével visz Istenhez. Ez a tűz
pedig az Isten, ez a tüzes kemence Jeruzsálemben van, és Krisztus
gyújtotta meg izzó szenvedésének lobogásában, amit egyedül csak az fog
fel igazán, aki ezt mondja: A megfulladást áhította a lelkem, s
csontjaim a halált (vö. Jób 7,15). Aki a halált szereti, az megláthatja
Istent, mert kétségtelenül igaz: Nem láthat meg engem élő ember (Kiv
33,20).
Haljunk
meg tehát, és lépjünk be a felhőbe, parancsoljunk csendet gondjainknak,
vágyainknak és képzeletünknek; vonuljunk át a megfeszített Krisztussal
ebből a világból az Atyához, hogy miután megmutatta nekünk az Atyát,
mondhassuk Fülöppel: Ez elég nekünk (Jn 14,8), és hallhassuk Pállal:
Elég neked az én kegyelmem (2 Kor 12,9), és Dáviddal is ujjongva
mondhassuk: Érje bár testemet és szívemet enyészet, szívem Istene és
örökrésze mindig az Isten (vö. Zsolt 72,26). Áldott legyen az Úr öröktől
fogva mindörökké. Az egész nép mondja: Úgy legyen! Úgy legyen! (Zsolt
105,48)
Szent Bonaventura püspöknek 'A lélek útikönyve Istenhez' című könyvecskéjéből
Forrás ~ Internet