ÚJJÁSZÜLETÉSÜNK FÜRDŐJE

Elmondjuk most, hogy hogyan szenteltük magunkat Istennek mi, akik Krisztusban újjászülettünk.

Akik már meggyőződéssel elfogadták, és hitték, hogy igaz mindaz, amit mi tanítunk és mondunk, és megígérték, hogy így is akarnak élni, azok megtanulják azt is, hogy imádkozva és böjtölve kell az elkövetett bűneik bocsánatát Istentől kérniük; ekkor mi magunk is velük együtt imádkozunk és böjtölünk.

Azután odavezetjük őket a keresztvízhez, és ott újjászületnek ugyanúgy, mint ahogy mi magunk is újjászülettünk. Ekkor végzik el ugyanis ezt a lemosást a mindenség Atyjának, és a mi Urunknak, Istenünknek és Üdvözítőnknek, Jézus Krisztusnak és a Szentléleknek a nevében.

Krisztus mondotta ugyanis: Ha újjá nem születtek, nem mentek be a mennyek országába (vö. Mt 18, 3). De mindenki előtt világos: nem lehetséges az, hogy az egyszer már megszületettek megint visszatérjenek anyjuk méhébe.

Már Izajás próféta megmondta, hogy kerüljék a bűnöket azok, akik vétkeztek, és utána bűnbánatot tartanak, így szólt ugyanis: Mosakodjatok meg, s tisztuljatok meg! Vessétek ki a gonoszságot lelketekből! Tanuljatok jót tenni: szolgáltassatok igazságot az árvának, védelmezzétek az özvegyet! Aztán gyertek, s szálljatok velem perbe, mondja az Úr. Ha olyanok volnának is bűneitek, mint a skarlát, fehérek lesznek, mint a hó; és ha olyan vörösek is, mint a bíbor, olyanok lesznek, mint a gyapjú. De ha tovább is lázongtok ellenem, kard pusztít el benneteket. Igen, az Úr szája mondta ezt! (vö. Iz 1, 16-20)

Ezt a tanítást az apostoloktól vettük.

Első születésünket ugyanis mi nem ismertük, szüleink közreműködése folytán szükségszerűen születtünk meg. Majd rossz erkölcsi hatások között nevelt fel bennünket bűnös környezetünk. De nehogy a szükségszerűség és a tudatlanság gyermekei maradjunk, ezért leszünk a szabad választás és a tudás gyermekei a vízben, és ott megkapjuk az elkövetett bűneink bocsánatát is. Azon ember felett, aki újjá akar születni, és már megbánta bűneit, elhangzik a mindenség Atyjának, és a mi Urunknak, Istenünknek a neve. Csak az ő nevét mondjuk ki afelett, akit odavezetünk a fürdőhöz.

Nincs ugyanis senki sem, aki a kimondhatatlan Isten nevét meg tudná mondani, ha pedig valaki mégis azt merné mondani, hogy van az Istennek ilyen neve, az az illető egy szerencsétlen esztelen volna.

Ezt a fürdőt megvilágosításnak is nevezzük, mert értelmükben megvilágosodnak azok, akik mindezt megtanulják. De az ilyen megvilágosultat leöntik ezzel a keresztvízzel a Poncius Pilátus idejében keresztre feszített Jézus Krisztusnak a nevében is, meg a Szentléleknek a nevében is, aki prófétái által a Jézusra vonatkozó híradást már előre meghirdette.

Szent Jusztínusz vértanúnak a keresztények érdekében írt Első védőiratából

Forrás ~ Internet