A SZENTLÉLEK ELKÜLDÉSE
Az
Úr megadta az Istenben való újjászületés hatalmát tanítványainak,
amikor így szólt hozzájuk: Menjetek, tegyétek tanítványommá mind a
népeket! Kereszteljétek meg őket az Atya és a Fiú és a Szentlélek
nevében! (Mt 28, 19)
Azt
ígérte ugyanis már a próféták által, hogy a végső időkben majd
kiárasztja magát szolgáira és szolgálóira, hogy prófétáljanak. Ezért
leszállott az Isten Fiára, miután az az ember Fiává lett, és általa
kedve telt abban, hogy az emberi nemben lakjék, az emberek között
maradjon, és szállást vegyen Isten teremtményeiben, teljesítse bennük az
Atya akaratát, és megújítsa őket az elöregedésből Krisztus újdonságára.
Lukács
írja, hogy a Szentlélek az Úr mennybemenetele után Pünkösdkor leszállt
az apostolokra. Ő az, akinek hatalma van arra, hogy az összes népet
elvezesse az életre, és megnyissa számukra az új szövetséget. Ezért
minden nyelven egybehangzóan dicsőítették az Istent, mert a Szentlélek
hozta egységre a különálló törzseket, és ő ajánlotta fel őket az
Atyának, mint az összes nép zsengeáldozatát.
Az
Úr is megígérte már előre, hogy elküldi a Vigasztalót, aki bennünket
előkészít Istennek. Amint ugyanis a száraz búzaliszt víz nélkül nem
lehet egy tésztává és egy kenyérré, úgy mi sem lehetünk Krisztus
Jézusban egyek a mennyből származó víz nélkül. S ahogy a száraz föld
képtelen termést hozni, ha nem jut nedvességhez, úgy mi is, akik
előzőleg száraz fák voltunk, soha nem teremhetnénk az élet gyümölcseit a
magától jövő isteni eső nélkül.
Testünk ugyanis a fürdő által nyeri el az egységet a romolhatatlansággal, lelkünk pedig a Lélek által.
Isten
Lelke leszállt az Úrra, a bölcsesség és az értelem Lelke, a tanács és
az erősség Lelke, a tudás és a jámborság Lelke és Isten félelmének Lelke
(vö. Iz 11, 2), akit azután az Úr továbbadott Egyházának, amikor
elküldte a Vigasztalót az egész földre, ahová az Úr szava szerint a
sátán, mint a villám, bukott le az égből (Lk 10, 18). Éppen ezért van
szükségünk az Isten harmatára, hogy meg ne égjünk, és terméketlenné ne
váljunk, s ahol vádlónk van, legyen ott a Védelmezőnk is. Hiszen az Úr a
Szentlélekre bízta emberét, aki rablók kezébe esett, akin ő maga
megkönyörült, és bekötözte sebeit, aztán két királyi dénárt adott, hogy a
Szentlélek által az Atya és a Fiú képét és belénk írt jelét magunkba
fogadva gyümölcsöztessük a ránk bízott dénárokat, és megsokszorozva
számoljuk le az Úrnak.
Szent Iréneusz püspök és vértanú 'Az eretnekségek ellen' című értekezéséből
Forrás ~ Internet
