SZENTLECKE

'A Krisztusért elszenvedett vértanúság megnyitja a mennyországot.'

Elítélésekor István diakónus így szólt a néphez, a papokhoz és az írástudókhoz: 'Ti keménynyakúak, ti érzéketlen szívűek és fülűek! Mindig ellenálltatok a Szentléleknek ti is, akárcsak atyáitok. Melyik prófétát nem üldözték atyáitok? Megölték mindazokat, akik az Igaz eljöveteléről jövendöltek. Ti pedig árulói és gyilkosai lettetek neki, ti, akik az angyalok közreműködésével átvettétek a mózesi törvényt, de nem tartottátok meg.' Miközben hallgatták, dúltak-fúltak, és dühükben fogukat vicsorították. Őt azonban eltöltötte a Szentlélek. Fölnézett az égre. Látta az Isten dicsőségét, és Jézust, az Isten jobbján. Felkiáltott: 'Látom a megnyílt eget és az Emberfiát, ahogy az Isten jobbján áll.' Erre ordítozni kezdtek, és befogták fülüket. Egy akarattal rárontottak, kivonszolták a városból, és megkövezték. A tanúk egy Saul nevű ifjú lábához rakták le ruháikat. Miközben megkövezték, István felfohászkodott, és így imádkozott: 'Uram Jézus, vedd magadhoz lelkemet!' Majd térdre esett, és hangosan felkiáltott: 'Uram, ne ródd fel nekik bűnül!' Amint ezt kimondta, halálba szenderült. Saul pedig helyeselte meggyilkolását. Ez az Isten igéje.

Apostolok Cselekedeteiből 7. fejezet 51-8-fejezet 1a.

 

Forrás ~ Internet