OLVASMÁNY
'Isten nem akarja, hogy a szükségesnél több teher nehezedjék a hívek vállára.'
Abban
az időben a pizidiai Antiochiában vita támadt a hívek között: Néhányan,
akik Júdeából jöttek, így tanították a testvéreket: 'Ha nem metélkedtek
körül Mózes törvénye szerint, nem üdvözülhettek.' Mivel emiatt zűrzavar
és nagy vita támadt Pál és Barnabás, valamint közöttük, azt határozták,
hogy Pál és Barnabás néhányukkal menjen fel Jeruzsálembe, s ebben a
vitás ügyben forduljon az apostolokhoz és a presbiterekhez.
Jeruzsálemben az apostolok, a presbiterek és az egész egyház jónak
látta, hogy kiválasszanak maguk közül néhány férfit, és Pállal meg
Barnabással Antiochiába küldjék őket: mégpedig Júdást, másik nevén
Barszabbászt, meg Szilást, akik a testvérek között vezető szerepet
vittek. Ezt az írást küldték velük: 'Az apostolok és a presbiterek
testvéri üdvözletüket küldik az Antiochiában, Szíriában és Kilikiában
élő, pogányságból megtért testvéreiknek! Hallottuk, hogy közülünk
néhányan - megbízásunk nélkül tanítva megzavartak titeket, feldúlták
lelketeket. Ezért közmegegyezéssel elhatároztuk, hogy kiválasztunk
néhány férfit, és elküldjük őket hozzátok a mi szeretett Barnabásunkkal
és Pálunkkal, ezekkel az emberekkel, akik egész életüket Urunk Jézus
Krisztus nevének szolgálatára szentelték. Elküldtük hát Júdást és
Szilást, ők majd élőszóval is elmondják nektek ezeket. A Szentlélek és
mi magunk is úgy láttuk jónak, hogy ne rakjunk rátok több terhet a
szükségesnél, annál, hogy tartózkodnotok kell a bálványoknak áldozott
eledeltől, a vértől, a fojtott állattól és az erkölcstelenkedéstől. Ha
ezektől tartózkodtok, helyesen jártok el. Jó egészséget!' Ez az Isten
igéje.
Apostolok Cselekedeteiből 15. fejezet 1-2.22-29.
SZENTLECKE
'Egy angyal megmutatta nekem a mennyből, az Istentől alászállt szent várost.'
János
apostol így beszél látomásában a megdicsőült Egyházról: A hét angyal
egyike lélekben elvitt egy magas hegyre, és ott megmutatta nekem a
mennyből, az Istentől alászállt szent várost, Jeruzsálemet. Isten
dicsőségét sugározta. Ragyogott, mint a drágakő, mint a kristálytiszta
jáspis. A városnak széles, magas fala volt, rajta tizenkét kapu. A kapuk
fölött tizenkét angyal. A kapukra nevek voltak vésve, mégpedig Izrael
fiai tizenkét törzsének a neve. Keleten három kapu volt, északon három
kapu, délen három kapu, és nyugaton három kapu. A város falának tizenkét
alapköve volt, rajtuk a Bárány tizenkét apostolának tizenkét neve. De
templomot nem láttam benne, mert a Mindenható, az Úr, az Isten és a
Bárány a temploma. A városnak nincs szüksége sem napra, sem holdra, hogy
világítsanak, mert az Isten dicsősége ragyogja be, világossága pedig a
Bárány. Ez az Isten igéje.
Jelenések könyvéből 21. fejezet 10-14.22-23.
Forrás ~ Internet
