A BÖLCS VIGASZTALÁSA
Aki
megtartja a parancsot, azt nem éri semmi rossz, és a bölcs elme megérti
az időt és az ítéletet. Mert minden vállalkozásnak megvan a maga ideje
és módja, és súlyosan ránehezedik az emberre a veszély. Hisz nem tudja
az ember, mi következik. Mert ki tudná előre megmondani, hogy mi lesz?
Nincs ember, akinek hatalmában volna az éltető lehelet, hogy
visszatartsa, és senki sem ura a halál napjának.
A
harcból nincs elbocsátás. A gonoszság nem menti meg elkövetőit. Ezt
mind láttam, amikor figyelmemet arra a fáradozásra fordítottam, amely a
nap alatt folyik, amikor az ember az emberen uralkodik, annak kárára.
Aztán
láttam: Sírjukba vitték a gonoszokat; jöttek a szent helyről, hogy
megtiszteljék őket a városban, amiért ezt tették. Ez is hiábavalóság!
Mivel a gonoszságot nem éri azon nyomban utol a büntető ítélet, az
embereknek nő a bátorságuk a gonosztettre. Hisz a bűnös százszor is
elköveti a gonoszságot, mégis sokáig él. Jól tudom: azoknak lesz jó
soruk, akik félik az Istent, mert félnek tőle. A gonosznak nem lesz jó
sora, és nem fogja napjait megnyújtani, mint az árnyékot, mivel nem fél
az Istentől.
De
hiábavalóság is akad a földön. Mert néha az igazak kapják, amit a
gonoszok érdemeltek volna, és a gonoszok kapják, amit az igazak
érdemeltek volna. Mondtam: Ez is hiábavalóság!
Ezért
dicsértem az örömöt. Mert nincs más java az embernek a nap alatt, mint
hogy egyék, igyék és örüljön. Ez kísérje munkájában életének napjain,
amelyeket Isten adott neki a nap alatt.
Amikor
azon fáradoztam, hogy megismerjem a bölcsességet, és arra törekedtem,
hogy megértsem a hajszát, amely a földön folyik - mert hiszen sem éjjel,
sem nappal nem lehetett álmot látni a szemekben -, akkor láttam: minden
az Isten műve, s az ember nem képes felfogni az eseményeket, amelyek a
nap alatt lejátszódnak. Bármennyit fárad is az ember a kutatással, nem
jut el a megértésig. És maga a bölcs sem tud a dolog nyitjára jönni, aki
azt gondolja, hogy érti.
Ezt
mind mérlegeltem elmémben, és beláttam, hogy az igazak és a bölcsek a
tetteikkel együtt Isten kezében vannak. Az ember sem a szeretetet, sem a
gyűlöletet nem ismeri, mindkettő hiábavalóság a szemében. Mert hiszen
mindenkire egy és ugyanaz a sors vár, az igazra és a gonoszra, a
tisztára és a tisztátalanra; arra, aki áldozatot mutat be, és arra, aki
nem mutat be áldozatot; a jóra és a bűnösre; arra, aki esküszik, és
arra, aki fél az esküvéstől.
Az
a baj abban, ami a nap alatt történik, hogy mindenkire egy és ugyanaz a
sors vár, s hogy az ember szíve tele van gonoszsággal, és
esztelenségeket eszel ki az ember, míg él; az élők számára, aztán a
holtak számára. Igen, míg valaki az élők közé tartozik, addig még van
reménye. Mert jobb az élő kutya, mint a holt oroszlán. Az élők ugyanis
tudják, hogy meg fognak halni, de a holtak nem tudnak semmit, és
jutalmuk sincs már; hisz még nevük is feledésbe merül, amelyet szereztek
maguknak. Szeretetük, gyűlöletük és igyekezetük is mind odavan. Soha
többé nem lesz részük abban, ami a nap alatt végbemegy.
Rajta
hát, edd vidáman a kenyeredet, és idd jókedvűen a borodat! Mert
kezdettől fogva tetszik az Istennek, ha így teszel. Viselj mindig fehér
ruhát, és a fejedről ne hiányozzék az olaj! Élvezd az életet
feleségeddel, akit szeretsz, hiábavaló életed minden napján, amivel
Isten megajándékozott a nap alatt. Mert ez a te osztályrészed az
életből, és az, amiért fáradozol a nap alatt. Ami tennivalót csak talál a
kezed, azt mind tedd meg, amíg képes vagy rá. Mert az alvilágban, ahová
mégy, sem dolgozni, sem tervezni nem lehet, ott nincs sem tudás, sem
bölcsesség.
Prédikátor könyvéből 8. fejezet 5 - 9. fejezet 10.
Forrás ~ Internet
