BETEGEK VILÁGNAPJA

'Szent II. János Pál Pápa 1984-ben kiadta a Salvifici Doloris kezdetű apostoli levelét, amelyben az emberi szenvedés értékeire mutat rá; 1992-ben pedig elrendelte, hogy február 11-e. a Boldogságos Szűz Mária lourdes-i megjelenésének emléknapja legyen a Betegek Világnapja. Ezen a napon a együttérzéssel és szeretettel a betegekért imádkozunk.'

Betegekért való ima

'Mennyei Atyánk! A te kezedben van mindnyájunk élete, és te szabod meg annak határait. Ezért könyörgünk hozzád beteg és szenvedő testvéreinkért. Vigasztald, bátorítsd és erősítsd meg őket megpróbáltatásuk óráiban, hogy testüknek szenvedése lelkük üdvére váljon. Ha nem ellenkezik rendeléseddel, add vissza egészségüket, hogy felgyógyultan meghálálhassák jóságodat. Különösen is esedezünk azért, hogy adj nekik és hozzátartozóiknak megnyugvást a te szent akaratodban.' Amen.

IMA A BETEGEK VILÁGNAPJÁRA

Imával fordulunk hozzád,
ó, Lourdes-i Szűz,
a te vigasztaló, anyai szívedhez,
betegek gyógyítója,
siess segítségünkre,
és járj közbe értünk.

Egyház Anyja, vezesd és támogasd
az egészségügyi dolgozókat,
a papokat
és az Istennek szentelt lelkeket,
és mindazokat,
akik a betegeket gondozzák.

Szeretet Anyja,
tégy bennünket
- az Irgalmas Szamaritánus -
Fiad tanítványaivá,
hogy egész életünk Benne,
a szeretet szolgálatává
és az üdvösség szolgálatává váljék.
Amen.

 FOHÁSZ A LOURDESI SZŰZANYÁHOZ

Kérjük, Urunkat, Jézus Krisztust, hogy Édesanyja közbenjárására
árassza reánk kegyelmét, és áldjon meg minket testi-lelki egészséggel.
Olts szívünkbe, Urunk, el nem múló szeretetet égi Édesanyánk,
a Boldogságos Szűz iránt. Adj buzgóságot, hogy áhítattal imádkozzuk
a Szűzanya köszöntését, a Rózsafüzért.

Sokasítsd meg, Urunk, irgalmad jeleit a Boldogságos Szűz közbenjárására.
Engedd, hogy a Szent Szűz iránti bizalomért enyhülést találjanak
a szenvedők és betegek. Add, Urunk, hogy halálunk óráján a Boldogságos
Szűz Országodba vezessen minket.

Urunk, Jézus Krisztus! Kereszthalálod érdemeiért a mennyei Atya előre megóvta Édesanyádat az eredeti bűntől, és így Ő a Szeplőtelen Fogantatás. Kérünk, add, hogy az Ő hathatós közbenjárására rajtunk is megtörjön a bűn hatalma, és pártfogásával eljuthassunk Országodba. Aki élsz és uralkodol mindörökkön örökké. Amen.

BETEGEK IMÁJA A LOURDESI SZENT SZŰZHÖZ

Szeplőtelenül fogantatott Szent Szűz, lourdesi Miasszonyunk, aki a gyermekeidet a világ minden tájáról megjelenésed barlangjához vonzod s a Te számtalan jótéteményeddel szüntelenül növeled a gyermeki bizodalmat azokban, akik hívásodnak engedelmeskednek, íme, annyi ezer és ezer elhagyott beteg példájára, fájó testtel és szenvedő lélekkel én is lábaidhoz borulok, s gyógyulásért könyörgök hozzád.

Jóságos Anyám, hathatós közbenjárásoddal nyerd meg nekem Szent Fiadtól, hogy betegségemtől megszabaduljak és visszanyert erőmet Isten és felebarátaim szolgálatára szentelhessem. Kimondhatatlanul boldog volnék, ha fennhangon hirdethetném, hogy helyreállt egészségemet a Te pártfogásodnak köszönhetem,s egészségem, mint irgalmas szívednek ajándéka sok léleknek a megtérésére szolgálhatna.

Feltétlen bizalommal helyezem életemet jóságos édesanyai kezedbe. Ha az Úr Jézusnak, az én isteni Megváltómnak, kinek szent szándéka mindig a te szíved óhajtása is, az az akarata, hogy most még ne múljék el tőlem a szenvedés kelyhe, úgy azt kérem, hogy teljes megadással és szeretettel mondhassam : legyen meg az Ő szent akarata!

Add, hogy szívemet áthassa az a mennyei tanítás, mely szerint a jó Isten végtelenül szeret minket mindig, különösképpen pedig olyankor, amikor az Úr Jézus szenvedéseiben részesíti lelkünket és az Ő keresztjére szegezi testünket.

Szeplőtelen Szűz, lourdesi Miasszonyunk, Isten és a fájdalmak emberének Anyja, isteni Szent Fiad azt kívánta, hogy Te is vele légy a kálvárián, míg Ő érettünk szenvedett és meghalt. Úgy szeretett téged, ahogyan csak egyedül Isten szeretheti Édesanyját, mégis azt akarta, hogy szívedet a fájdalom tőre járja át, s így a vele megosztott kimondhatatlan szenvedésekben nyilvánuljon meg és növekedjék a te szereteted Ő iránta.

Lourdesi Szűzanyám, esdekeld ki számomra azt a kegyelmet, hogy Istent annál inkább szeretni tudjam, minél tovább tartanak, és minél súlyosabban nehezednek rám a megpróbáltatások, noha tudom, hogy ez annál is több, mintha egy pillanat alatt meggyógyulhatnék. 

Egészségemet visszaadhatod egy szóval, melyet annak nevében és hatalmával mondasz ki, aki Fiad és Istened egyaránt, de azt az erőt, hogy szenvedéseimben megnyugodjam, hogy betegségemet örömmel viseljem, hogy a bajokat türelemmel fogadjam, csak a Mindenható különleges kegyelme adhatja meg. 

Belátom, hogy több kegyelem szükséges a fájdalom megkedveltetéséhez, mint a gyógyításhoz. Mégis bizalommal folyamodom hozzád, mert ha a te pártfogásodra bízom gyengeségemet, bizonyos, hogy megmutatod hatalmad egész nagyságát.

Betegségeim gyötrelmeit Isten akaratában való megnyugvással egyesíteni kívánom isteni Üdvözítőm haláltusájával és e gyötrelmek viselésében kihullatott könnyeimet Megváltó Jézusom kiontott vércseppjeivel, hogy ily módon nyújthatnék engesztelést elkövetett bűneimért és biztosíthatnám bűnben sínylődő és a kegyelmi élettől megfosztott lelkemnek az újjáéledés kegyelmét. E szent szándékom megvalósításához nyújtsd a te segítségedet, Szűzanyám s légy az én szegény bűnös lelkem menedéke.

Ugyancsak a Te édesanyai nevedre kérlek, terjeszd a jóságos Isten elé felajánlásomat, hogy az Ő kegyelmét árassza mindazokra, akiket vérségi vagy baráti kötelék fűz hozzám s ily módon számukra szenvedéseim a kegyelem bőséges forrásává váljanak addig is, míg végtelen irgalmad határukat nem szabja.

Ó, fájdalmas Szűzanyám, Te az Irgalmas Jóság Anyja, aki kitartottál a kereszt alatt, imádkozzál értem és minden szenvedő betegért, hogy méltók lehessünk a Krisztus ígéreteire. Amen.

ELFOGADNI A SZENVEDÉST

 'Elfogadni a szenvedést nem azt jelenti, hogy tetszelgünk benne.
A fájdalmat nem önmagáért szeretjük. Beleegyezünk, hogy az megalázzon.
 Kitárulunk az elkerülhetetlen jótétemények előtt,
mint a föld, mely az égből jövő vizet engedi a mélyre hatolni.
A szenvedésnek van művészete, de ezt nem kell összekeverni
sem a szenvedés kultuszával, sem pedig azzal a képességgel,
hogy elkerüljük azt. Aki sajnálja magát és meghatódik saját fájdalmán, 
 elveszíti annak jótéteményeit. Hasonlóan az is, aki visszahajlik rá
és kedvet talál abban, hogy keserűségét ízlelgesse. '

Henri de Lubac

 Forrás ~ Internet