MINDENKOR SZERETETTEL MUNKÁLKODTAM
Ha
azt akarjuk, hogy meglássák rajtunk az emberek, hogy mi a növendékeink
örök boldogságáért fáradozunk, és őket a sajátos feladataik
teljesítésére tanítjuk meg, akkor mindenekelőtt szükséges, hogy sohase
feledkezzetek meg arról, hogy ti e szeretett ifjak szüleit
helyettesítitek. Ezekért az ifjakért mindenkor szeretettel munkálkodtam,
tanultam, és teljesítettem papi szolgálatomat, de nemcsak én magam,
hanem az egész Szalézi Társaság is.
Rövidnek
éppen nem mondható eddigi életemben, fiacskáim, hányszor meg kellett
győződnöm e nagyszerű igazságról! Könnyebb dolog valakire megharagudni,
mint őt elviselni; könnyebb a gyermeket megfenyíteni, mint őt meggyőzni;
sőt, nyíltan megmondom: türelmetlenségünkben és önkényeskedve
kényelmesebb dolog a makacsokat büntetgetni, mint határozott és nyájas
türelmünkkel őket megjavítani.
Hadd
ajánljam figyelmetekbe Szent Pálnak azt a szerető magatartását, amelyet
a hitújoncokkal szemben tanúsított. Ez a szeretet őt gyakran könnyekre
fakasztotta, s arra serkentette, hogy könyörögjön is nekik, amikor úgy
tapasztalta, hogy kevésbé tanulékonyak, és az ő szeretetének
ellenszegülnek.
Vigyázzatok
arra, nehogy olyannak tartsanak benneteket az emberek, mint akiket a
megtorlás indulata vezérel. Nehéz dolog ugyanis a büntetésben megőrizni a
léleknek azt a következetes nyugalmát, amelyre azért van szükség,
nehogy azzal gyanúsítsanak bennünket, hogy csak tekintélyünk fitogtatása
miatt cselekszünk, vagy hogy indulatunkat szabadjára engedjük.
Tekintsük
fiainkat azoknak, akik fölött valamelyes hatalmat kell gyakorolnunk.
Legyünk inkább szolgálatukra, miként Jézus, aki azért jött, hogy
engedelmeskedjék, és nem azért, hogy uralkodjék; szégyelljük magunkat
bármi uralkodni vágyás miatt! Ne uralkodjunk hát fölöttük, hanem inkább
arra törekedjünk, hogy jobban szolgáljuk őket.
Ilyen
volt Jézus magatartása is az apostolokkal szemben. Elviselte őket, mint
tudatlanokat és faragatlanokat, sőt mint kishitűeket is, és a
bűnösökhöz is olyan jósággal és meghitt szeretettel közeledett, hogy
ezen egyesek csodálkoztak, mások pedig megbotránkoztak miatta, és ismét
másokban pedig azt a bizalmat keltette, hogy kérjék Istentől bűneik
bocsánatát. Ezért hagyta meg nekünk parancsban, hogy szelídek és
alázatos szívűek legyünk.
A
mi gyermekeink ezek! Tehát ha hibáikat javítani akarjuk, tegyünk félre
minden haragot, vagy legalábbis mérsékeljük azt annyira, mintha egészen
kiirtottuk volna.
Ne
legyen felindulás a szívünkben, ne legyen megvető tekintet a
szemünkben, sem gyalázkodó szó ajkunkon, hanem legyünk irgalmasok minden
adott helyzetben, a jövőre nézve pedig tudjunk remélni a javulásban,
mint ahogyan az olyan igazi atyákhoz illik, akik a fiak igazi
megjavítására és jobbá tételére törekszenek.
Az
igen nehéz helyzetekben pedig tartsuk előbbre valónak azt, hogy
esedezve és alázatosan kérjük az Istent, és ne mennydörgő szavak
áradatát zúdítsuk a vétkesre, hiszen ez csak kárára lesz mindannak, aki
csak hallja, és magát a vétkest sem javítja meg.
Bosco Szent János áldozópap levelezéséből
Forrás ~ Internet
