VÁGYAINK KIELÉGÜLÉST NYERNEK, AMIKOR MEGJELENIK A DICSŐSÉGED

Találóan szól a Hitvallás utolsóként minden vágyakozásunk céljáról, vagyis az örök életről: Hiszem… az örök életet. Ámen.

Az örök életben az a legfőbb jó, hogy az ember élő kapcsolatba kerül Istennel. Mert maga Isten lesz minden küzdelmünk jutalma és célja: Én védőpajzsod vagyok, és a jutalmad igen nagy lesz (Ter 15, 1). Ez az élő kapcsolat a tökéletes istenlátásban áll: Ma még csak tükörben, homályosan látunk, akkor majd színről színre (1 Kor 13, 12).

Szintúgy megvan ez az élő kapcsolat abban a legnagyobb dicsőségben is, amelyről a Próféta mondja: Öröm és vidámság lesz benne, a hálaadás és a dicséret szózata (Iz 51, 3).

Ugyanígy megvan ez az élő kapcsolat a vágyak tökéletes kielégítésében is, mert amiben minden egyes szent ott részesül, az meghaladja minden vágyát és reményét. Ennek az a magyarázata, hogy senki sem érheti el ebben az életben vágyai beteljesülését, és soha semmiféle teremtmény sem képes kielégíteni az ember vágyát; csak egyedül Isten tudja kielégíteni, sőt végtelenül felül is múlja azt. Ezért az ember semmi másban nem nyugszik meg, csakis Istenben, amint Ágoston is mondja: Magadnak teremtettél bennünket, Urunk, és nyugtalan a szívünk, míg meg nem nyugszik benned,

Mivel a szentek a mennyei hazában tökéletesen birtokolják Istent, nyilvánvaló, hogy majd kielégítést nyer a vágyakozásuk, és még a dicsőségük is vég nélküli lesz. Ezért mondja az Úr: Menj be Urad örömébe (Mt 15, 21). Ágoston pedig azt mondja: Nem a teljes öröm hatol be az örvendezőkbe, hanem az örvendezők mennek majd be teljesen az örömbe. Teljesen kielégített leszek, amikor majd megjelenik a te dicsőséged; másutt pedig azt mondja: Ő tölti be jóságos ajándékaival vágyakozásodat.

Mindaz, ami gyönyörködtet, az itt túláradóan van meg. Ha ugyanis gyönyör után vágyódik valaki, itt lesz a teljes és tökéletes gyönyörűség, hiszen a legfőbb jótól, tudniillik Istentől van az: Mindörökké jobbodon a gyönyörűség (Zsolt 15, 11).

Szintén megvan ez az élő kapcsolat az összes szent boldog társaságában is. Ez a társaság a legboldogabb, mivel az összes szenttel együtt mindegyikük birtokol minden jót. Mindegyik úgy szereti a másikat, mint önmagát, ezért örvendezik mindegyik a társa boldogságának úgy, mint a sajátjának. Ezért van az, hogy annyira növekszik az egyikük öröme és boldogsága, amennyire öröme az mindnyájuknak.

Aquinói Szent Tamás áldozópap rövid szentbeszédeiből
 
Forrás ~ Internet