'ÚGY KÜLDLEK TITEKET, MINT A BÁRÁNYOKAT'
'Bárányként győzünk, farkasként vereséget szenvedünk'
Ameddig
megmaradunk báránynak, győzünk, és még ha töméntelen farkas leselkedik
is reánk, győzelmet aratunk. Ha azonban farkasokká lennénk, vereséget
szenvednénk, mert akkor már nem állna mellettünk erős védelmezőnk, a
Pásztor. Mert ő nem farkasokat, hanem juhokat őriz, ezért ha farkas
lennél, magadra hagyna, és eltávozna tőled: mert nem hagynád, hogy
jóságosan védjen.
Halljuk
csak, mit is beszél erről? Azt mondja: ne nyugtalankodjatok azért, hogy
farkasok közé küldelek titeket, és azt parancsolom, hogy olyanok
legyetek, mint a bárányok és a galambok. Megtehetném éppen az
ellenkezőjét is, hogy semmi bajotok se legyen. Elküldhetnélek titeket
úgy is, hogy semmit se kellene szenvednetek, tehát nem úgy, mint a
farkasok közé küldött bárányokat, hanem úgy, hogy még az oroszlánoknál
is félelmetesebbek legyetek. De jobb, hogy így küldelek titeket, mert
így nagyobb lesz a dicsőségtek, és így lesz nyilvánvalóvá az én hatalmam
is. Pálnak is ezt mondta: Elég neked az én kegyelmem, mert az én erőm a
te gyengeségedben lesz teljessé (vö. 2 Kor 12, 9). Tehát ezért
küldtelek én titeket is így. Hiszen amikor ezt mondja: Úgy küldelek
titeket, mint bárányokat (Mt 10, 16), ebbe beleérti azt is, hogy el ne
csüggedjen a szívetek: mert én tudom, nagyon is jól tudom, hogy ti éppen
így lesztek majd mindenkivel szemben legyőzhetetlenek.
Azután
pedig, hogy valamit ők maguk is tegyenek, és ne úgy tűnjék fel az
emberek előtt, hogy minden csak a kegyelem műve, és nehogy bárki is azt
gondolja, hogy ezek érdem nélkül kapják majd a babérkoszorút, azért fűzi
hozzá: Legyetek tehát okosak, mint a kígyók, és egyszerűek, mint a
galambok (Mt 10, 16). De - mondhatják - mit segít rajtunk az okosságunk
annyi veszedelem között? És egyáltalán, hogyan tudunk okosak maradni,
amikor oly nagy hullámok ostromolnak bennünket? Lehet aztán akármilyen
okos is az a bárány, ha egyszer körülfogják a farkasok, annyi sok farkas
közt ugyan mire megy okosságával? Aztán lehet bármennyire is szelíd az a
galamb, mit használ neki, ha annyi sok sólyom üldözi? Ezekben az
értelem nélküli lényekben persze mindez valóban nem ér semmit, de
tinálatok mégis sokat fog használni.
De
lássuk csak, milyen okosságot kíván meg itt az Úr. A kígyó okosságát.
Nézd, a kígyó kész mindent elveszíteni, még ha kettévágják is a testét,
akkor sem támad vissza a bántójára, csak az a fontos neki, hogy a fejét
megmentse. Te is ezt tedd! - mondja. - Hited kivételével adj oda
mindent: ha kell, a vagyont is, a testedet is, még magát az életedet is.
Mert a hit a fej és a gyökér. Ha azt megőrzöd, még ha mindent
elveszítenél is, majd úgyis újra visszaszerzel mindent azután, sokkal
gazdagabb ragyogásban. Ezért szól úgy a parancsa, hogy ne csak egyszerű
legyél, és ne csak okos legyél, hanem ezt a kettőt úgy kell
összeegyeztetned, hogy igazi erény legyen belőle. Megkövetelte tehát a
kígyó okosságát, nehogy a támadásban halálos sebet kapj, de megkövetelte
a galamb egyszerűségét is, nehogy bosszút állj a megbántóidon, és
nehogy megtorold álnok cselvetőidet. Az okosság ugyanis semmit sem ér,
ha ez nem járul még hozzá.
Senki
se gondolja azt, hogy e parancsot nem lehet teljesíteni. Az Úr ugyanis
mindenki másnál jobban ismeri az életet, és nagyon jól tudja, hogy a
támadást támadással nem lehet megszüntetni, hanem csak szelíd
egyszerűséggel.
Aranyszájú Szent János püspöknek a Máté-evangéliumról mondott szentbeszédeiből
Forrás ~ Internet
