OLVASMÁNY Jób könyvéből

'Isten olykor megengedi, hogy súlyos csapások érjenek minket, de akkor is vigyáz reánk.'

Költői látomás egy égi gyűlés-jelenetről: Egy napon amikor eljöttek az Isten angyalai, hogy az Úrnál jelentkezzenek, a sátán is ott volt közöttük. Az Úr megkérdezte tőle: 'Honnét jössz?' A sátán így felelt: 'Szerte bolyongtam a Földön, és bejártam azt.' Az Úr megkérdezte: 'Észrevetted-e szolgámat, Jóbot? Nincs a földön hozzá hasonló férfi, feddhetetlen és igaz, istenfélő, és nincs benne gonosz.'

 

A sátán erre megkérdezte: 'Vajon ok nélkül istenfélő-e Jób? Hiszen te megoltalmaztad őt, a házát és egész vagyonát; megáldottad keze munkáját, és gyarapítottad jószágait. De bocsásd csak rá egy kissé a kezedet, és nyúlj hozzá vagyonához, akkor bizony szemtől szembe káromolja majd nevedet.' Ezt mondta erre az Úr a sátánnak: 'Nos, a kezedbe adom mindenét, amije van; őrá azonban ne nyújtsd ki kezedet!' Erre eltávozott a sátán az Úr színe elől.

 

Amikor pedig egy napon Jób fiai és leányai elsőszülött bátyjuknál voltak együtt lakomán, egy hírnök Jóbnak ilyen hírt hozott: 'Ökreid éppen szántottak, és szamaraid ott legeltek mellettük, amikor a szabeusok megjelentek, s rajtuk ütöttek; szolgáidat kardélre hányták, és mindent elraboltak. Csak én maradtam meg egyedül, hogy hírt hozzak neked.'

 

Még beszélt, amikor jött egy másik hírnök is, és ezt mondta: 'Villám csapott le az égből, és megölte juhaidat és szolgáidat. Csak én menekültem meg egyedül, hogy hírt hozzak neked.' De még ez sem fejezte be szavait, jött egy újabb hírhozó, és ezt mondta: 'A káldeusok három csoportban meglepték tevéidet, és elhajtották azokat; szolgáidat pedig karddal megölték. Csak én maradtam meg egyedül, hogy hírt hozzak neked.'

 

Míg ez beszélt, megint jött egy hírhozó, és ezt mondta: 'Elsőszülött fiadnál ettek-ittak fiaid és leányaid, amikor hirtelen hatalmas vihar támadt a sivatag felől, megrendítette a ház négy sarkát, úgyhogy az összeomlott, és rászakadt gyermekeidre, és mind meghaltak. Csak én menekültem meg egyedül, hogy hírt hozzak neked.'

Jób ekkor fölkelt, és a gyász jeléül megszaggatta ruháit, haját lenyírta, leborult a földre, és így imádkozott: 'Mezítelennek szült anyám, és így térek az anyaföldbe is. Az Úr adta, az Úr elvette, amint az Úrnak tetszett, úgy lett, legyen áldott az Úr neve!' Mindezek ellenére nem vétkezett Jób az ajkával, és nem beszélt semmi dőreséget sem Isten ellen. Ez az Isten igéje.

Jób könyve 1. fejezet 6-22.

 

Forrás ~ Internet