OLVASMÁNY Jób könyvéből
'Isten olykor megengedi, hogy súlyos csapások érjenek minket, de akkor is vigyáz reánk.'
Költői
látomás egy égi gyűlés-jelenetről: Egy napon amikor eljöttek az Isten
angyalai, hogy az Úrnál jelentkezzenek, a sátán is ott volt közöttük. Az
Úr megkérdezte tőle: 'Honnét jössz?' A sátán így felelt: 'Szerte
bolyongtam a Földön, és bejártam azt.' Az Úr megkérdezte: 'Észrevetted-e
szolgámat, Jóbot? Nincs a földön hozzá hasonló férfi, feddhetetlen és
igaz, istenfélő, és nincs benne gonosz.'
A
sátán erre megkérdezte: 'Vajon ok nélkül istenfélő-e Jób? Hiszen te
megoltalmaztad őt, a házát és egész vagyonát; megáldottad keze munkáját,
és gyarapítottad jószágait. De bocsásd csak rá egy kissé a kezedet, és
nyúlj hozzá vagyonához, akkor bizony szemtől szembe káromolja majd
nevedet.' Ezt mondta erre az Úr a sátánnak: 'Nos, a kezedbe adom
mindenét, amije van; őrá azonban ne nyújtsd ki kezedet!' Erre eltávozott
a sátán az Úr színe elől.
Amikor
pedig egy napon Jób fiai és leányai elsőszülött bátyjuknál voltak
együtt lakomán, egy hírnök Jóbnak ilyen hírt hozott: 'Ökreid éppen
szántottak, és szamaraid ott legeltek mellettük, amikor a szabeusok
megjelentek, s rajtuk ütöttek; szolgáidat kardélre hányták, és mindent
elraboltak. Csak én maradtam meg egyedül, hogy hírt hozzak neked.'
Még
beszélt, amikor jött egy másik hírnök is, és ezt mondta: 'Villám
csapott le az égből, és megölte juhaidat és szolgáidat. Csak én
menekültem meg egyedül, hogy hírt hozzak neked.' De még ez sem fejezte
be szavait, jött egy újabb hírhozó, és ezt mondta: 'A káldeusok három
csoportban meglepték tevéidet, és elhajtották azokat; szolgáidat pedig
karddal megölték. Csak én maradtam meg egyedül, hogy hírt hozzak neked.'
Míg
ez beszélt, megint jött egy hírhozó, és ezt mondta: 'Elsőszülött
fiadnál ettek-ittak fiaid és leányaid, amikor hirtelen hatalmas vihar
támadt a sivatag felől, megrendítette a ház négy sarkát, úgyhogy az
összeomlott, és rászakadt gyermekeidre, és mind meghaltak. Csak én
menekültem meg egyedül, hogy hírt hozzak neked.'
Jób
ekkor fölkelt, és a gyász jeléül megszaggatta ruháit, haját lenyírta,
leborult a földre, és így imádkozott: 'Mezítelennek szült anyám, és így
térek az anyaföldbe is. Az Úr adta, az Úr elvette, amint az Úrnak
tetszett, úgy lett, legyen áldott az Úr neve!' Mindezek ellenére nem
vétkezett Jób az ajkával, és nem beszélt semmi dőreséget sem Isten
ellen. Ez az Isten igéje.
Jób könyve 1. fejezet 6-22.
Forrás ~ Internet