CSODÁLATOSAK ISTEN AJÁNDÉKAI

Szeretteim, mily boldogítóak és csodálatosak Isten ajándékai! Élet az örökkévalóságban, ragyogás az igazságban, igazság a szabadságban, hit a bizalomban, szentségben véghez vitt önmegtagadás; ezeket mind meg is érthetjük. Mi lehet tehát az, amit az őt szeretőknek készít? Ennek nagyságát és szépségét csak a szentséges Alkotó és a századok Atyja tudja. Tehát minden erőnkkel arra törekedjünk, hogy azok közé kerüljünk, akik őt szeretik, és elnyerhessük megígért ajándékait.

De hogyan történjék ez, kedveseim? Úgy, ha hitünk által istenismeretünk megszilárdul, ha szorgosan keressük azt, ami Isten előtt jó és kedves, ha megtesszük, amit szent akarata rendelt, ha az igazság útján járunk, elvetünk magunktól minden igazságtalanságot, gonoszságot, fösvénységet, pártoskodást, álnokságot és csalást.

Ez az az út, szeretteim, amelyen megtalálhatjuk üdvösségünket, áldozataink főpapját, gyengeségünk pártfogóját és segítőjét, Jézus Krisztust. Általa tekintünk fel a magas égre, általa szemléljük Isten szent és fölséges arcát, ő nyitja meg szívünk szemeit, ő derít világosságot balga és sötét szívünkre. Az Úr akaratából őáltala ízleljük meg a halhatatlan tudást, hiszen ő az Isten dicsőségének fénye, és annyival kiválóbb, mint az angyalok, amennyivel különb nevet örökölt náluk (Zsid 1, 3-4).

Testvéreim, katonáskodjunk tehát az ő feddhetetlen parancsai szerint. A nagyok nem állhatnak meg a kicsinyek nélkül, és a kicsinyek a nagyok nélkül; vegyesen vannak kicsinyek és nagyok, és ez a célszerű. Szolgáljon például saját testünk. A fej mit sem ér lábak nélkül, a láb sem ér semmit fej nélkül. Testünk legkisebb tagjai is hasznára vannak az egész testnek, és szükségesek is az egésznek. Sőt valamennyien összetartoznak, és egynek szolgálnak, hogy ép maradjon az egész test.

Őrizzük meg tehát egész testünket Jézus Krisztusban, és mindenki a neki juttatott kegyelmi ajándék mértéke szerint legyen segítségére embertársának. Az erős támogassa az erőtlent, a gyenge tisztelje az erősebbet; a gazdag juttasson bőkezűen a szegénynek, a szegény dicsérje az Urat, hogy rendelt számára valakit, aki ínségén enyhítsen.

  A bölcs ne szóval, hanem jótetteivel mutassa meg bölcsességét; az alázatos ne önmagáról állítson ki jó bizonyítványt, hanem várja meg, míg mások mondják ezt róla. Mivel mindenünk Istentől van; neki adjunk mindenért hálát, akinek dicsőség mindörökkön-örökké. Ámen. 

 Szent I. Kelemen pápának a korintusiakhoz írt leveléből

Forrás ~ Internet