NE FÉLJETEK! NYISSÁTOK MEG A KAPUKAT KRISZTUSNAK
Péter eljött Rómába! Mi vezérelte őt, és mi hozta el ebbe a városba, a
Római Birodalom szívébe, ha nem az Úrtól kapott indítás iránti
engedelmesség? Ez a galileai halász talán nem akart volna eljönni ide.
Talán szívesebben maradt volna otthon, a Genezáret-tó partján, hajójával
és hálói között. De az Úrtól vezetve, indításának engedelmeskedve,
elérkezett idáig.
Egy ősi hagyomány szerint a Néró-üldözés idején Péter el akarta hagyni
Rómát. De az Úr közbelépett: szembe jött vele. Péter ezzel a kérdéssel
fordult hozzá: 'Quo vadis, Domine? Hová mégy, Uram?' Az Úr rögtön
válaszolt neki: 'Megyek Rómába, hogy másodszor is megfeszítsenek.' Péter
visszatért Rómába, és itt maradt egészen a saját keresztre feszítéséig.
A mi korunk arra szólít, arra ösztökél, arra kötelez, hogy az Úrra
tekintsünk, és maga Krisztus legfőbb hatalmának misztériumában merüljünk
el alázatos és áhítatos meditációban.
Ő, aki Szűz Máriától született - az ács Fia, ahogy vélekedtek róla, az
élő Isten Fia, amint Péter megvallotta -, azért jött, hogy
valamennyiünket 'papi királysággá' alakítsa.
A II. vatikáni zsinat emlékezetünkbe idézte ennek a hatalomnak a
misztériumát és azt a tényt, hogy Krisztus - a Pap, a Próféta - Tanító, a
Király - küldetése folytatódik az Egyházban. Mindenki, Isten egész népe
részese ennek a hármas küldetésnek. A múltban talán azért is tették a
pápa fejére a 'triregnumot', a hármas koronát, hogy ezzel a szimbólummal
fejezzék ki, hogy Krisztus Egyházának egész hierarchikus rendje, egész 'szent hatalma', amelyet benne gyakorolnak, nem egyéb, mint szolgálat.
Olyan szolgálat, amelynek egyetlen célja van: hogy Isten egész népe
részesedjék Krisztusnak e hármas küldetésében, és mindig az Úr hatalma
alatt maradjon.
Ez a hatalom nem ennek a világnak hatalmasságaiból veszi
eredetét, hanem a mennyei Atyától s a kereszt és a feltámadás
misztériumából. Az Úr feltétlen és mégis édes és szelíd hatalma megfelel az ember egész
mélységének, legemelkedettebb értelmi, akarati, szívbeli törekvéseinek.
Nem az erő nyelvén beszél, hanem a szeretetben és az igazságban fejezi
ki magát.
Péter új utóda a római székben ma izzó, alázatos, bizakodó imát mond: 'Ó, Krisztus! Add, hogy a te egyetlen hatalmad szolgája lehessek! Édes
hatalmad szolgája! Szolgája hatalmadnak, amely alkonyt nem ismer! Tedd,
hogy szolga legyek, sőt szolgáidnak a szolgája!'
Fivéreim és nővéreim! Ne féljetek befogadni Krisztust és elfogadni az ő hatalmát! Segítsétek a pápát és mindazokat, akik Krisztust akarják szolgálni, és
Krisztus hatalmával szolgálni az embert és az egész emberiséget!
Ne féljetek! Nyissátok meg, sőt tárjátok ki a kapukat Krisztusnak! Az ő
üdvözítő hatalmának nyissátok meg az államhatárokat, a gazdasági meg a
politikai rendszereket, a kultúra, a művelődés, a fejlődés hatalmas
mezőit! Ne féljetek! Krisztus tudja, 'mi lakik az emberben'. Egyedül ő
tudja!
Manapság olyan gyakran nem tudja az ember, mit hordoz magában, lelkének,
szívének a mélyén. Így gyakran bizonytalankodik e földön leélt életének
értelméről. Kétely árasztja el, amely átvált kétségbeesésbe.
Hagyjátok
tehát - alázattal és bizalommal kérlek, könyörögve kérlek -, hagyjátok,
hogy Krisztus beszéljen az emberhez. Egyedül ő birtokolja az élet igéit,
igen, az örök élet igéit.
Szent II. János Pál pápának a pápasága kezdetén elmondott homíliájából
Forrás ~ Internet
