Limai Szent
Róza 1586. április 20. vagy 30.-án született Limában. Eredeti neve
'Isabel de Flores' volt, édesanyja csak később, bérmáláskor, 1597-ben
adta neki a Rózsa nevet, mert olyan szépnek látták a bölcsőben, mint egy
kinyílt szép rózsát. Szépsége miatt kicsit el is kényeztették szülei,
annak ellenére, hogy a nagy család miatt - 11 gyermek - meglehetősen
elszegényedtek. A szép lányt szerették volna előkelően férjhez adni.
Ő másképp
gondolkodott, 'Jézus menyasszonya' szeretett volna lenni. Szeretett
volna a szegényeken is segíteni, meg a családját is szolgálni. Sok
szidást és bántalmat kellett elviselnie. Már családjában elkezdte
komolyabban gyakorolni az erényeket. Fiatal korától életét az
imádságnak, vezeklésnek, a tisztaságnak és a boldogságos Szűz
tiszteletének szentelte. Kertjükben kis kunyhó állt, ott elmélkedett,
imádkozott és szemlélődött napi 12 órán keresztül is. Vallási
gyakorlatait kézi munkával váltogatta, a kertet gondozta. Az eladott
termékekért kapott pénzzel szüleit támogatta.
1606. augusztus
10-én Szent Domonkos harmadrendjének lett a tagja. A rendben felvette a
'Szűz Máriáról nevezett' jelzőt, pontosabban a 'Rosa de Santa Maria'
nevet. Lelki kínok is gyötörték, rokonai is üldözték, az Egyház részéről
is bizalmatlanság fogadta. A megpróbáltatásokat türelemmel viselte, sőt
egyenesen kereste. Jelentős eredménnyel haladt előre a bűnbánat és a
misztikus elmélkedés útján. Haláláig megőrizte vidámságát, énekes kedvét
és természet szeretetét.
Három művet
alkotott ebben a térben és időben messzi világban. Ő alapította az első
kolostort Dél - Amerikában, szemlélődő rendek számára. Elkészítette a
terveket, kijelölte a megfelelő helyet, megszerezte a szükséges pénzt. Ő
ebbe a kolostorba nem vonulhatott el, az halála után csak 1623-ban
nyílt meg. Később cellája köré, melyben elhunyt felépült Lima második
női kolostora is.
Másik nagy műve
volt a szegények állandó szolgálata. A harmadik műve a misszió volt.
Mint nő nem is gondolhatott arra, hogy elmenjen a legvadabb és
legeldugottabb tartományokba az indiánok megtérítéséért. De lelkesen
gondolt és imádkozott a hőslelkű misszionáriusokért. Őszintén szerette a
vad és kegyetlen indiánokat, akikről Chilében élő fivére révén hallott.
Hosszú, sok
fájdalommal teli haláltusát vívott az utolsó hetekben. A legnagyobb
kínok dacára is örömmel készült a halálra. 1617. augusztus 24-én Limában
halt meg, korán, 32 éves korában. 1668. február 12-én IX. Kelemen pápa
boldoggá avatta. Lima védőszentjének nyilvánították 1669-ben, 1670-ben
pedig egész Nyugat-India és a Fülöp szigetek védőszentjévé. X. Kelemen
pápa avatta szentté 1671. április 12-én. Földi maradványai a limai
domonkosoknál nyugszanak. Ő Dél -Amerika, Peru első szentje. Limában az Ő
tiszteletére épült Peru legnagyobb emlékműve.
'Istenünk, ki
Szent Róza szívében felgyújtottad a szeretet tüzét, majd arra
indítottad, hogy hagyja el a világot és keményen vezekeljen a bűnökért,
kérünk, az ő közbenjárására segíts, hogy az igaz élet útját járjuk itt a
földön, és gyönyörűséged patakjából ihassunk a mennyben!' Amen.
Példája: Szeress minden embert: szegényt, színesbőrűt, beteget, ellenséget is!
'Istenünk, te Limai Szent Róza lelkében lángra gyújtottad szeretetedet,
és arra indítottad, hogy elhagyva a világot kemény vezeklésben egyedül
neked éljen. Közbenjárására add, hogy a földön az igaz élet útját
járjuk, a mennyben pedig eljussunk hozzád, minden boldogságunk
forrásához. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön-örökké.' Amen.
Forrás ~ Internet
LIMAI SZENT RÓZA ÉLETÉRŐL
Szent Róza életének három jelentős gyümölcse lett: az első női kolostor alapítása, az intézményes szegénygondozás és a misszió.
1. Megalapította Dél Amerika első szemlélődő kolostorát. Kikereste a megfelelő helyet, megtervezte a kolostor épületét, gondoskodott a szükséges pénzről. És megjövendölte édesanyjának, hogy ő lesz az első, aki a kolostorban beöltözik apácának! Róza halála után, 1623-ban nyitotta meg kapuit a Sziénai Szent Katalin-kolostor, hogy a lelki élet tökéletességére hivatott limai nőknek otthont adjon. A cella körül, amelyben Róza élete végét töltötte, hamarosan megalakult a második domonkos női kolostor.
2. Életének másik nagy gyümölcse a szegények gondozásának rendszeresítése. Az élet kegyetlenségei és a szenvedéssel való mindennapos találkozása részvétet keltettek benne, és nagyon tárgyilagosan ezt tanácsolja: 'Anyám, ne ügyelj arra, hogy ruhád bepiszkolódik-e a betegek sebeitől. A hóhérok sokkal gyalázatosabban mocskolták be köpéseikkel az én Megváltóm arcát!'
Szent Róza életének három jelentős gyümölcse lett: az első női kolostor alapítása, az intézményes szegénygondozás és a misszió.
1. Megalapította Dél Amerika első szemlélődő kolostorát. Kikereste a megfelelő helyet, megtervezte a kolostor épületét, gondoskodott a szükséges pénzről. És megjövendölte édesanyjának, hogy ő lesz az első, aki a kolostorban beöltözik apácának! Róza halála után, 1623-ban nyitotta meg kapuit a Sziénai Szent Katalin-kolostor, hogy a lelki élet tökéletességére hivatott limai nőknek otthont adjon. A cella körül, amelyben Róza élete végét töltötte, hamarosan megalakult a második domonkos női kolostor.
2. Életének másik nagy gyümölcse a szegények gondozásának rendszeresítése. Az élet kegyetlenségei és a szenvedéssel való mindennapos találkozása részvétet keltettek benne, és nagyon tárgyilagosan ezt tanácsolja: 'Anyám, ne ügyelj arra, hogy ruhád bepiszkolódik-e a betegek sebeitől. A hóhérok sokkal gyalázatosabban mocskolták be köpéseikkel az én Megváltóm arcát!'
3. Harmadik nagy műve a misszió volt: 'Ha nem nő volnék, tanulmányaim végeztével azonnal teljes erőmmel a missziós munkának szentelném magam. Arra törekednék, hogy a legvadabb és legelhagyatottabb vidékekre menjek, ahol még kannibálok élnek. Csak azzal törődnék, hogy az indiánok megmentésére és üdvözítésére ajánljam fel mindenemet: erőmet, verítékemet, véremet, hogy hirdethessem nekik az evangéliumot, és taníthassam őket:
Térjetek meg! Térjetek meg!'
Forrás ~ Internet
Harsányi Lajos - Limai Szent Róza
Olyan piros volt arca, mint a rózsa.
Családja néma áhitattal nézte.
Rokon, barát egymásnak adta kézbe
S becézte lágyan: nyílj ki rózsa: Róza!
Egy ifjú jött. A ló iramja: vágta!
Rubin, topáz gurult a tarsolyából.
Szülőiben a tűz magasra lángolt,
De Róza ráfújt: dús haját levágta.
Nem kellett néki vőlegénynek kincse.
Azt nézte: ostor, vas-szeg, tüske nincs-e,
Velük legyen az Úr arája Róza.
Kolibri villant, mint a ritka ékkő.
De szebb az ég, a csillagokkal égő,
Ott lett belőle - teljes égi rózsa.
A vers az Új Ember katolikus hetilap,
IX. évfolyamának 36. számában,
1953 szeptember 5-én került közlésre.
Forrás ~ Internet