SZENT JUSZTINUSZ VÉRTANÚ - JÚNIUS 1.

Szent Jusztínusz - Jusztin - a második század elején pogány, római származású család gyermekeként született a szamariai Szichemben - a mai Nablusban. Pogány bölcseleti iskolákban tanult, szülei római szellemiségének hatása alatt. Élete kialakítására a helyes utat, Istent tudatosan kereste a filozófiában kereste, de nem találta a hagyományos műveltségben.

Egy tengerparti sétán beszélgetett el egy tiszteletreméltó idős emberrel. Az beszélt neki Izrael prófétáinak tanításáról, Jézus Krisztusról. Az ő szavai nyomán talált rá a helyes útra. Megtérve Istent megtalálta a kereszténységben. Sokat írt a vallás védelmében, azonban csak két műve maradt fenn. Apologetikájában leírta az őskeresztény szentmisét.

Rómába költözve iskolát nyitott, nyilvános vitákat tartott. Hat társával 165 körül szenvedett vértanúságot Rómában, Marcus Aurelius idejében, mivel a pogányok és zsidók egyaránt veszélyesnek érezték apologéta (hitvédő) és filozófusi működését.

A prefektus előtt is állhatatosan kitartottak hitükben, az ítélet után is dicsőítették Istent. Lefejezésük után a holttesteket néhány hívő titokban magához vette, és méltó helyre temette.

 'Istenünk, ki Szent Jusztin vértanút a kereszt oktalansága által csodálatosan megtanítottad Jézus Krisztus fölséges ismeretére, kérünk, az ő közbenjárására engedd, hogy a bennünket megkörnyékező tévedéseket elűzve a hit szilárdságára törekedjünk' Amen.

Példája: Válassz magadnak lelki vezetőt!

 'Istenünk, te Szent Jusztínusz vértanút arra tanítottad, hogy a világ szemében botrányt jelentő keresztet vállalja, és így Jézus Krisztus mindent felülmúló ismeretére eljusson. Közbenjárására engedd, hogy a tévedések veszélyeit legyőzve erősek maradjunk a hitben. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön-örökké.' Amen.

Forrás ~ Internet

ÁLLHATATOSAK VOLTAK A KERESZTÉNYEK IGAZ TANÍTÁSÁBAN

A szenteket - elfogatásuk után - Rómába hurcolták Rusztikusz prefektus elé. Midőn a törvényszék elé állították őket, Rusztikusz prefektus így szólt Jusztínuszhoz: 'Mindenekelőtt tégy hitet az istenekre, és kövesd a császári parancsokat.' Jusztínusz felelt: 'Bíróság elé állítani és elfogatni senkit sem lehet azért, mert engedelmeskedünk Üdvözítőnk, Jézus Krisztus parancsainak.'

Erre Rusztikusz megkérdezte: 'Miféle tanokat vallasz?' Jusztínusz így felelt: 'Bár iparkodtam megismerni mindenféle tant, de csak a keresztények igaz tanításához csatlakoztam: ennek igazságait csupán azok nem fogadják el, akik tévedésekben botorkálnak.'

Rusztikusz prefektus kérdezte: 'Helyesnek ítéled azokat a tanokat, te szerencsétlen?' Jusztínusz felelt: 'Igen, sőt, igaz dogmaként fogadom el azokat.'

Rusztikusz prefektus: 'Mi ez a dogma?' Jusztínusz felelt: 'Az, hogy a keresztények Istenét tiszteljük, akit egyedül vallunk Teremtőnek az idők kezdetétől, és az egész teremtett látható és láthatatlan világ Alkotójának, és tiszteljük Jézus Krisztust, az Isten Fiát, akit a próféták előre megjövendöltek, mint az emberiség javára eljövendő üdvösség Hírnökét és mint a kiválasztott tanítványok Mesterét. És én, mivelhogy csak ember vagyok - úgy vélem -, csupán parányit mondhatok annak végtelen istenségéről, akit az imént Isten Fiának mondtam, jóllehet ismerem a róla szóló prófétai jövendölések bizonyító erejét. Tudom ugyanis, hogy az égből kaptak ihletést a próféták, és így jövendölték meg az emberek közé való eljövetelét.'

Rusztikusz megkérdezte: 'Tehát keresztény vagy te?' Jusztínusz felelt: 'Úgy van. Keresztény vagyok.'

A prefektus Jusztínuszhoz: 'Hallom, hogy tudósnak tartanak, és te is úgy gondolod, hogy ismered ezeket az igaz tanokat; ha most megkorbácsoltatás után fejedet veszik: vallod-e meggyőződéssel, hogy a mennybe szállsz?' Jusztínusz felelt: 'Remélem, hogy az ő honában lakom majd, ha mindezeket elszenvedtem; tudom ugyanis, hogy mindazok, akik helyesen éltek, megkapják az isteni kegyelmet egészen a világ végezetéig.'

Rusztikusz prefektus kérdése: 'Tehát azt hiszed, hogy majd a mennybe szállsz, és ott majd elnyered a neked szánt jutalmat?' Jusztínusz felelt: 'Nemcsak hiszem, de határozottan tudom, és biztosra is veszem.'

Rusztikusz prefektus válasza: 'De térjünk csak vissza a kitűzött tárgyhoz, amely most szükséges és sürgős. Most tehát mindnyájan, akik csak itt vagytok, egyetértve áldozzatok az isteneknek!' Jusztínusz így felelt: 'Egyetlen egy helyesen gondolkodó jámbor ember sem vetemedik istentelenségre.'

Rusztikusz prefektus válasza: 'Ha nem teljesítitek ezt a parancsot, akkor kegyetlenül megkínoztatlak benneteket.' Jusztínusz így felelt: 'Epedve várjuk, hogy Urunkért, Jézus Krisztusért kínzásokat szenvedve üdvözüljünk. Ez ad majd nekünk üdvösséget és megnyugvást a mi Urunk és Üdvözítőnk sokkal félelmetesebb és egyetemes ítélőszéke előtt.'

Ugyanígy nyilatkozott a többi vértanú is: 'Tedd, amit akarsz; mert mi keresztények vagyunk, és a bálványoknak nem áldozunk.'

Rusztikusz prefektus kihirdette az ítéletet: 'Akik az isteneknek áldozni és a császár parancsának engedelmeskedni nem akarnak, azokat megkorbácsolásuk után vezessék el, hogy a törvény előírása szerint halállal bűnhődjenek.' E szent vértanúk Istent dicsőítve kimentek a kivégzés szokott helyére, és ott Üdvözítőnket megvallva lefejezték őket, és így szenvedték el a vértanúhalált.

A Szent Jusztínusz és társai vértanúságáról készült aktákból

 

Forrás ~ Internet