OLVASMÁNY

Mózes második könyvéből

'Isten megkönyörül a választott népen Mózes közbenjáró imájára.'

Amíg Mózes fent volt a Sínai-hegyen az Úrnál, a nép a völgyben bálványimádásra tért. Mózesnek akkor ezt parancsolta az Úr: 'Indulj a völgybe, néped vétkezett, a nép, amelyet kihoztál Egyiptom földjéről. Hamar letért az útról, melyet mutattál neki: aranyborjút csinált magának, ezt imádja, sőt áldozatot is mutat be neki. Azt mondogatja: »Ez a te istened, Izrael, aki kihozott téged Egyiptom földjéről.«” Mózeshez így beszélt tovább az Úr: 'Látom már, hogy milyen keménynyakú ez a nép; engedd, hadd gerjedjen föl ellenük haragom, hogy eltöröljem őket, és téged tegyelek nagy nemzetté!' De Mózes így kérlelte Urát, Istenét: 'Uram, miért gerjedne föl haragod néped ellen, amelyet nagy hatalommal és erős kézzel kivezettél Egyiptomból? Kérlek, ne mondhassák az egyiptomiak: »Csalárdul kivitte, hogy megölje a hegyekben, és eltörölje őket a föld színéről.« Szűnjék meg haragod, és bocsásd meg néped gonoszságát! Emlékezzél Ábrahámra, Izsákra és Jákobra, a te szolgáidra, akiknek önmagadra megesküdve megígérted: »Megsokasítom ivadékodat, mint az ég csillagait, és az egész földet, amelyről szóltam, utódaidnak adom, hogy az övék legyen örökre!«' Ezek után megengesztelődött az Úr, és nem hajtotta végre azt a büntetést, amelyet népe ellen elhatározott. Ez az Isten igéje.

Kivonulás könyve 32. fejezet 7-14.

Forrás ~ Internet