OLVASMÁNY

Isten a pogányokról sem feledkezik meg: Ninive lakói megtérnek, és az Úr megbocsát nekik.

 

 Az Úr másodszor is szólt Jónáshoz: 'Kelj fel, menj el Ninivébe, a nagy városba, és hirdesd azt, amit majd mondok neked!” Jónás fölkelt, és elment Ninivébe az Úr parancsa szerint. Ninive nagy város volt, három napba telt, míg az ember végigment rajta.

Jónás bement a városba, egy napi járásnyira, és hirdetni kezdte: 'Még negyven nap, és Ninive elpusztul!' Ninive lakói hittek Istennek. Böjtöt hirdettek, nagyok és kicsik egyaránt bűnbánati zsákruhát öltöttek. Amikor a szózat eljutott Ninive királyához, ő is leszállt trónjáról, levetette palástját, és zsákruhába öltözve hamuba ült.

Aztán a király és a főemberek parancsára kihirdették és elrendelték Ninivében: 'Ember és állat, ökör és juh semmit se egyék, ne legeljen, és vizet se igyék. Öltsön zsákruhát ember és állat, és harsány hangon könyörögjön az Istenhez. Mindenki hagyja el gonosz útjait és a rosszat, amit a keze végbevitt. Ki tudja, hátha irgalmas lesz és újra megbocsát az Isten, lecsillapul izzó haragja, és nem kell elvesznünk!”

Isten látta a bűnbánó cselekedeteiket, és azt is, hogy milyen komolyan veszik megtérésüket. Ezért nem is bocsátotta rájuk azt a pusztulást, amelyet büntetésükre tervezett. Ez az Isten igéje.

Jónás próféta könyvéből 3. fejezet 1-10.

 

Forrás ~ Internet