JÓB ELVESZTI JAVAIT

Volt Husz földjén egy Jób nevű férfi. Feddhetetlen, derék ember volt, félte az Istent, és kerülte a rosszat. Hét fia és három lánya született. Nagy vagyona volt: hétezer juha, háromezer tevéje, ötszáz iga marhája, ötszáz szamara és számos cseléde. Így hatalmasabb volt napkelet valamennyi fiánál.

Fiai vendégséget szoktak rendezni: ki-ki a saját házában, a rá eső napon. Ilyenkor üzentek, és három nővérüket is meghívták, hogy egyenek és igyanak ők is velük. Valahányszor sorra lejártak a vendégség napjai, Jób elhívatta és megtisztította őket. Korán reggel fölkelt, és égőáldozatot mutatott be mindegyikükért, így gondolkodott ugyanis: 'Hátha vétkeztek gyermekeim, és szívükben káromolták Istent.' Így járt el Jób minden alkalommal.

Egy napon az történt, hogy az Isten fiai fölkerekedtek, és az Úr elé járultak. A sátán is megjelent köztük.

Az Úr így szólt a sátánhoz: 'Honnét kerülsz ide?' A sátán azt felelte az Úrnak: 'Szerte bebarangoltam a földet, és bolyongtam rajta.' Akkor az Úr így szólt a sátánhoz: 'Felfigyeltél-e szolgámra, Jóbra? Mert nincs hozzá fogható a földön: feddhetetlen, derék ember, féli az Istent, és kerüli a rosszat.'

A sátán azt válaszolta az Úrnak: 'Talán bizony ingyen olyan istenfélő az a Jób? Nem magad emeltél-e sövényt köré, háza és minden vagyona köré? Megáldottad keze munkáját, úgyhogy birtoka egyre gyarapszik a földön. Csak nyújtsd ki egyszer a kezedet, és nyúlj hozzá egész vagyonához! Szavamra, szemtől szemben fog majd káromolni!” Az Úr erre azt mondta a sátánnak: „Nos, kezedbe adom mindenét, amije van. Csak rá magára nem szabad rátenned a kezed.' Erre a sátán eltávozott az Úr színe elől.

Egyik nap Jób fiai és lányai legidősebb bátyjuk házában lakomát tartottak, és bort ittak. Ekkor hírhozó érkezett Jóbhoz, és így szólt: 'A marhák szántottak, a szamarak meg mellettük legelésztek. De rajtuk ütöttek a szabeusok, és elrabolták őket. A szolgákat kardélre hányták, csak én tudtam elmenekülni, hogy hírt hozzak neked.'

Még be sem fejezte mondanivalóját, máris jött egy másik, és jelentette: 'Isten nyila hullott az égből, tűzvészt támasztott a juhok és a szolgák között, és elpusztította őket. Csak én tudtam megmenekülni, hogy hírt hozzak neked.' Még nem ért beszédje végére, máris jött egy másik, és ezt mondta: 'A kaldeusok három rajba álltak, megtámadták és elhajtották a tevéket. A szolgákat kardélre hányták, csak én tudtam elmenekülni, hogy hírt hozzak neked.'

Még be sem fejezte mondanivalóját, máris jött egy másik, és szólt: 'Fiaid és lányaid lakomát tartottak, és bort ittak legidősebb bátyjuk házában. Hirtelen vihar kerekedett a sivatagon túlról, megrendítette a ház négy sarkát, úgyhogy rászakadt a fiatalokra, és mind meghaltak. Csak én tudtam elmenekülni, hogy hírt hozzak neked.'

Jób ekkor fölkelt, megszaggatta ruháját, és megnyírta fejét, a földre borult, és imádkozott, így szólt: 'Mezítelenül jöttem ki anyám méhéből, és ruhátlanul térek oda vissza. Az Úr adta, az Úr elvette amint az Úrnak tetszett, úgy lett; legyen áldott az Úr neve!'

Mindezek ellenére nem vétkezett Jób, és nem szólt dőreséget Isten ellen.

Jób könyvéből 1. fejezet 1-22.

 

'Mezítelenül jöttem ki anyám méhéből, és ruhátlanul térek oda vissza. Az Úr adta, az Úr elvette amint az Úrnak tetszett, úgy lett; legyen áldott az Úr neve!' Jób könyvéből 1. fejezet 21.

Forrás ~ Internet