OLVASMÁNY

Mózes első könyvéből

'A kísértő szavára az ember megfeledkezik arról, hogy csak teremtmény; gőgjében olyan akar lenni, mint az Isten.'

A kígyó ravaszabb volt a föld minden állatánál, amelyet az Úristen teremtett. Megszólította az asszonyt: 'Valóban megparancsolta Isten, hogy ne egyetek a kert minden fájáról?'

Az asszony azt felelte a kígyónak: 'A kert fáinak gyümölcséből ehetünk. Isten csak azt parancsolta meg, hogy a kert közepén lévő fa gyümölcséből ne együnk, és ne is érintsük azt, nehogy meghaljunk.' Erre a kígyó így válaszolt az asszonynak: 'Dehogyis haltok meg! Jól tudja ugyanis Isten, hogy amely napon abból esztek, megnyílik szemetek, és olyanok lesztek, mint az Isten: tudtok jót és rosszat egyaránt.' Az asszony látta, hogy a fa gyümölcse evésre alkalmas, szemre pedig szép; és kívánatos, hogy általa megszerezzék a tudást. Azért szakított a fa gyümölcséből, és evett; sőt férjének is adott, és ő is evett belőle.

Erre megnyílott mindkettőjük szeme, és észrevették, hogy mezítelenek. Fügefaleveleket fűztek össze tehát, és kötényt készítettek maguknak. Amikor pedig észrevették, hogy az Úristen jár fel és alá a kertben az alkonyi szellőben, elrejtőzött az ember meg a felesége az Úr színe elől a kert fái közé. Ez az Isten igéje.

Teremtés könyve 3. fejezet 1-8.

Forrás ~ Internet