A BÖLCS EMBER SZEME KRISZTUSRA, A FŐRE NÉZ

Ha a lelki ember a Főre néz, vagyis Pál értelmezése szerint Krisztusra, nagyon boldog, mert éles a szeme, és arra függeszti tekintetét, akinek a személyéhez nem tapad bűn, akiben nincs semmi sötétség. Pál és a többi hozzá hasonló nagy ember, valamint mindenki, aki Krisztusban él, mozog és van, mindig is a Főre néz.

Lehetetlenség, hogy az, akit eláraszt a nappali világosság, sötétséget lásson; ugyanígy lehetetlen, hogy az, aki szemét Krisztusra függeszti, bármiféle tökéletlenséget pillanthasson meg rajta. Aki tehát a Főre tekint - és tudjuk, hogy a Fő a világmindenség Alkotója -, annak szeme az erények összességét látja, Krisztus ugyanis a minden szempontból végtelen erényesség, vagyis látja az igazságot, az igazságosságot, a romolhatatlan szentséget, minden jóság foglalatát. A bölcs tehát a Főre függeszti a szemét, a balga pedig sötétben jár (vö. Préd 2, 14). Mert aki nem a tartóra helyezi lámpáját, hanem ágya alá rejti, az maga az oka annak, hogy nem a világosságban, hanem a sötétségben jár.

Velük ellentétben, milyen sokan vannak, akik a mennyei javakkal töltekeznek, és az igazi valóság szemléletében időznek. Ezeket azonban vakoknak és földi dolgokban használhatatlan embereknek tartják. Pál is büszkén vallja magát ilyennek, amikor azt mondja, hogy ő oktalan Krisztusért. Bölcs életszemlélete nem engedte, hogy bármilyen földi érdek lekösse őt. Ezt hangoztatja tehát: Mi oktalanok vagyunk Krisztusért (1 Kor 4, 10), vagyis: 'Mi vakok vagyunk az evilági életre, minthogy a mennyeiekre nézünk, és a Főre függesztjük szemünket.' Éppen emiatt nem is volt háza és asztala, ezért volt szegény, ezért volt hontalan vándor és rongyos, ezért éhezett és epedt el a szomjúságtól sokszor.

Ki ne sajnálkozott volna annak nyomorúságán, ha látta, mint bilincselik meg, mint ütlegelik és gyalázzák, vagy látta, amikor bilincsekbe verve hajótörést szenvedett a tenger hullámain. Emberi sorsa valóban ilyen volt, csakhogy ő sohasem vette le szemét a Főről. Ezért kiálthatott fel így: Ki szakíthat el bennünket Krisztus Jézus szeretetétől? Nyomor vagy szükség? Üldöztetés vagy éhínség, ruhátlanság, életveszély vagy kard? (Róm 8, 35) Vagyis mintha ezt mondta volna: 'Ki vonja el erőszakkal tekintetemet Krisztusról, hogy azt legyek kénytelen szemlélni, amit a lábammal taposok?'

Sürgeti továbbá, hogy mi is így tegyünk. Azt tanácsolja, hogy az égiekre irányuljon figyelmünk (Kol 3, 2), ez pedig ugyanaz, mintha így beszélne: 'Szemünket függesszük Krisztusra, a Főre!'

Nyssai Szent Gergely püspöknek A Prédikátor könyvéről mondott szentbeszédeiből

 

Forrás ~ Internet