SZENT ERZSÉBET RÓZSASZIRMAI

'Annyi az éhező, ruhátlan és árva,

annyi kisgyermeknek nincsen anyukája.

Irgalomért kiált magányos és özvegy,

- aludnék Istenem, aludnék, de nem megy.'

 

Tündérrózsa szirma fürdik a holdfényben,

mint ezernyi ostya földön és az égen.

Szent Erzsébet felkel, kenyeret és halat

visz a szegényeknek a köténye alatt.

'Mit viszel, mit viszel, Erzsébet leányom?'

- szól egy szigorú hang. -'Úgyis kitalálom:

vacsorára halat, kenyeret és tejet,

duzzadozni látom díszes kötényedet!'

Erzsébet kibontja köténye elejét,

rózsa szirma pilléz belőle szerteszét.

'Köszönöm, jó Uram, a mosoly - szirmokat,

a Te kezed mindig, mindenkit simogat' Amen.

Forrás ~ Internet