NAPI EVANGÉLIUM

2018. november 18. – Évközi 33. vasárnap

Abban az időben Jézus ezt mondta tanítványainak: Azokban a napokban, amikor a gyötrelmek véget érnek, a nap elsötétedik, a hold nem ad világosságot, a csillagok lehullanak az égről, és a mindenséget összetartó erők megrendülnek. Akkor majd meglátjátok az Emberfiát, amint eljön a felhőkön, nagy hatalommal és dicsőséggel. Szétküldi angyalait, és összegyűjti választottait a világ négy tájáról, a föld szélétől az ég határáig. Vegyetek példát a fügefáról: Amikor már zöldellni kezd és levelet hajt, tudjátok, hogy közel van a nyár. Így ti is, amikor látjátok, hogy ezek mind bekövetkeznek, tudjátok meg, hogy közel van már, az ajtó előtt. Bizony mondom nektek, nem múlik el ez a nemzedék, míg mindezek be nem következnek. Ég és föld elmúlnak, de az én igéim soha el nem múlnak. Ám azt a napot vagy órát senki sem tudja, sem az ég angyalai, sem a Fiú, hanem egyedül az Atya. Mk 13,24-32

Elmélkedés - 'Az öröklét vágya'

A Biblia első fejezeteiben különös hangsúlyt kap az időmeghatározás. E részek olvasásakor nem kell mindent szó szerint értelmezni, hiszen sok esetben jelképekről, jelképes tanításról van szó. Gondoljunk csak a teremtéstörténetre, amely elbeszéli, hogy mit tett, mit teremtett Isten az első, a második és a következő napokon, majd a hetedik napon megpihent. Aztán néhány oldallal később olvassuk Noé történetét, aki bárkát épített Isten parancsára. Olyan ez, mint egy hajónapló, talán a világ első hajónaplója, amely rögzíti egy különös tengeri utazás eseményeit. Miután Noé beszállt a bárkába, 'negyven napig ömlött az eső a földre.' Majd amikor minden élőlény elpusztult a szárazföldön, akkor 'a víz százötven napig áradt a földön.' 'Százötven nap elteltével a víz visszahúzódott, s a hetedik hónapban, a hónap 17. napján a bárka megállt az Ararát hegyén.' Negyven nap múlva Noé kiengedett egy galambot, de az nem tudott leszállni. Hét nap múlva ismét kiengedte a galambot, s az egy olajfaággal tért vissza. Újabb hét nap múlva a galamb már nem tért vissza. 'A második hónapban, a hónap 27. napján a föld száraz volt' (vö. Ter 7-8 fejezet). Más ószövetségi történetekben szintén nagy jelentősége van az időpontok meghatározásának. Az eseményeket úgy rögzítették, hogy azok melyik király uralkodásának hányadik esztendejében, mely hónapban és napon történtek. Ez a módszer Jézus születése körüli eseményeknél is megfigyelhető. Jézus születése akkor történt, amikor 'Augusztusz császár rendeletet adott ki, hogy az egész földkerekséget írják össze. Ez az első összeírás Quiriniusz, Szíria helytartója alatt volt' (Lk 2,1-2). A Megváltó előfutárának, Keresztelő János fellépése 'Tibériusz császár uralkodásának 15. esztendejében történt, amikor Poncius Pilátus volt Júdea helytartója, s Galileának Heródes volt a negyedes fejedelme' (Lk 3,1), majd a leírás más fejedelmek és főpapok nevének említésével folytatódik. Az újszövetség utolsó lapjain elmaradnak az időmeghatározások, a végső napokról szóló események teljes titokba, homályba burkolóznak az időpontok tekintetében. A változás oka nem csupán az, hogy a múltbeli események időpontját lehet rögzíteni, de a jövőben bekövetkező történések várható idejét nem. Jelképes üzenetet, mondanivalót hordoz a végső napok időnélkülisége. Nem tudhatja ugyanis egyetlen ember sem előre, hogy ezek mikor fognak bekövetkezni. Ezért mondja Jézus a mai evangéliumban: 'azt a napot vagy órát senki sem tudja, sem az ég angyalai, sem a Fiú, hanem egyedül az Atya.' Egyedül Isten tudja tehát, hogy mikor jönnek el a végső idők, ő viszont nem fogja nekünk elárulni. Egy kis humorral mondhatjuk azt is, hogy azért nem mondja meg előre az évet és a napot, mert ő örökkévalóságban gondolkodik, ezért semmi értelme nincs annak, hogy naptár szerint meghatározza egy-egy esemény időpontját. Nekünk viszont nehéz elvonatkoztatnunk az idő keretétől, hiszen életünknek és életünk eseményeinek megvan a pontos kezdete és vége, mindent az idő múlásához viszonyítunk. Ebben a mulandó világban próbáljunk meg úgy élni, hogy odafigyelünk Isten örökérvényű, el nem múló tanítására! Mulandó földi életünk folyamán éljen szívünkben az örökkévalóság, az öröklét vágya!

© Horváth István Sándor

Imádság

Uram, Jézus Krisztus! Add nekem kegyelmedet, hogy akkor is boldognak érezzem magam, ha hitem miatt szavakkal vagy cselekedetekkel bántanak. Egész életemmel téged akarlak szolgálni. Add nekem a hit ajándékát és a hithez való hűség kegyelmét! Növeld hitemet! Tudom, hogy hitből fakadó jócselekedeteimmel biztosíthatom üdvösségem. Tudom, hogy hitből fakadó imáimmal segíthetek másokat az üdvösség útján. Segíts, hogy tetteim és szavaim dicsőséget szerezzenek neked, aki mindenkit az örök életre hívsz. Amen.

Forrás ~ Internet