LEGYÜNK KITARTÓAK A REMÉNYBEN!

Testvéreim, tegyük meg mindenben az Isten akaratát, aki arra hívott meg bennünket, hogy életünk legyen, és mindig csak az erényes életre törekedjünk; kerüljük el a kisebb hibákat is, mert ezek gyakran a súlyos bukások előfutárai, és meneküljünk minden kötelességmulasztástól, nehogy a gonosz hatalmába kerüljünk. Ha a jóra törekszünk, elnyerjük a lelki békét. Éppen ezért nem is lehet részük ebben a békében azoknak, akik emberi tekintetektől félve többre becsülik a jelen élet gyönyöreit, mint a jövő örök élet ígéreteit. Ezek ugyanis nem tudják észrevenni azt, hogy a jelen világ gyönyörűsége mekkora gyötrelmek okozója is, sem azt, hogy milyen kívánatos kincseket rejt a jövendő ígéret. Biztosan elviselhetőbb lenne, ha egyedül csak maguk cselekednének így, azonban e hamis tanaikkal állandóan megfertőznek más ártatlan lelkeket is, nem sejtve, hogy ezzel kétszeres ítéletet vonnak majd magukra: a magukét és azokét, akik hallgatnak rájuk.

Mi tehát tiszta szívvel szolgáljuk Istent, hogy a választottak között lehessünk, mert nincs annál szerencsétlenebb, mint aki megtagadja az Istennek kijáró szolgálatot, s nem hisz ígéreteiben. A prófétai szózat is erre utal: Milyen szerencsétlenek a kettős lelkületűek és kételkedő szívűek, akik azt mondják: Hallottuk, hogy ez meg ez történt az atyák idejében régebben; mi pedig napról napra várakozva mindezekből most semmit sem látunk. Szerencsétlenek, vegyetek példát a fáról, nézzétek a szőlőt: először ugyanis megmetszik vadhajtásaitól, azután erőteljes ága fakad, majd keserű-savanyú fürtöcske, nagyvégre pedig, az édes, érett fürt. Így az én népem is előbb háborúságot és elnyomást szenved el, de utána boldog jövőre virrad.

Ne legyünk tehát, testvérek, kettős lelkületűek, hanem tartsunk ki szilárdan reménységünkben, hogy elnyerjük egykor jutalmunkat is. Hűséges az Isten, aki megígérte, hogy megfizet mindenkinek a cselekedetei szerint. Ha tehát a hűség útján járunk Isten színe előtt, akkor be is jutunk boldog országába, és megkapjuk, amiket megígért, amiket fül nem hallott, szem nem látott, és az emberi szív soha föl nem foghatott (vö. 1 Kor 2,9).

Minthogy senki sem tudhatja Isten érkezésének pontos idejét, óráról órára várjuk szeretetben és igazságban Isten országát. Már kezdjük is meg, testvérek, a megtérés cselekedeteivel várakozásunkat, visszatérve a helyes életmódra; hiszen mindnyájan telve vagyunk meggondolatlansággal és rossz tulajdonsággal. Tisztogassuk meg magunkat bűneinktől, és térjünk meg őszinte lélekkel, hogy üdvözüljünk; ne legyünk hízelgők, és ne csak a hittestvérek kedvét keressük, hanem törekedjünk a pogányokkal szemben is szerető bánásmódra, nehogy miattunk bárki is gyalázza Isten szent Nevét.

Egy II. századi szerző szentbeszédéből

 

Forrás ~ Internet