KRISZTUS TITOKZATOS TESTÉT ÉPÍTŐ PÁSZTOR ÉS TANÍTÓ
Ezt
cselekedjétek az én emlékezetemre! (Lk 22,19) Ezzel kapcsolatban két
dolgot kell megjegyeznünk. Az első: ennek a szentségnek a rendelése,
amit így fejez ki: Ezt cselekedjétek! A második: hogy legyen ez az
értünk halálba induló Urunknak emlékezetére.
Tehát
ő mondja: Ezt cselekedjétek! Nincs ehhez semmi olyan hozzátenni való,
ami hasznosabbá, édesebbé vagy üdvösebbé tehetné; nincs, ami a
szeretetet jobban kifejezhetné, nincs, ami az örök életet jobban
biztosíthatná. Mindezt most egyenként vegyük sorra!
Alkalmas
ez a szentség a bűnök bocsánatára, és főképpen azért hasznos, mert
megadja ebben az életben a kegyelem teljességét. Hiszen maga a lelkek
Atyja nevel minket arra, ami hasznunkra van, hogy szentségének részesévé
legyünk (vö. Zsid 12, 10). Az ő megszentelődése a saját maga
feláldozásában áll, azaz amikor az Atyának feláldozza magát értünk ebben
a szentségben, akkor eledelül is nyújtja nekünk önmagát. Értük
szentelem magamat (Jn 17, 19). Krisztus, aki a Szentlélek által saját
magát adta tiszta áldozatul az Istennek, majd megtisztítja a mi
lelkiismeretünket is a holt cselekedeteinktől, hogy az élő Istennek
szolgáljunk (vö. Zsid 9, 14).
Ennél
semmi más édesebbet sem tehetünk. Hiszen lehet-e valami annál édesebb,
mint amikor Isten a maga teljes édességét nyújtja nekünk? Fáradság
nélkül készült kenyeret adtál nekik az égből, amelyben minden
gyönyörűség megvolt, és minden íz édessége. Ez az ajándékod megmutatta,
hogy milyen jóságos vagy fiaidhoz. Mindenkinek kívánsága szerint adtad,
mert ki mit kívánt, azzá vált neki az étel (Bölcs 16, 20-21).
Ennél
üdvösebbet már nem lehetett tenni. Ez a szentség ugyanis az élet
fájának a gyümölcse. Aki ezt őszinte hittel eszi, az az örök halált meg
nem ízleli. Aki utána nyúl, annak az élet fája lesz, boldog ember, aki
belekapaszkodik (Péld 3,18). Aki engem eszik, élni fog általam (Jn 6,
58).
A
szeretetet ennél jobban nem lehetett kifejezni. Ez ugyanis szeretetet
és egységet létrehozó szentség. A legnagyobb szeretetnek jele az, hogy
önmagát adja eledelül. Nem mondták-e sátram lakói: ki fog adni nekünk a
saját testéből, hogy jóllakjunk? (Vö. Jób 31, 31) Mintha csak ezt
mondaná: annyira szerettem őket, és ők is engem, hogy én az ő szívükben
vágytam lenni, és ők úgy vesznek magukhoz engem, hogy velem egy testté
válnak, és a tagjaim lesznek. Ennél bensőségesebben és valóságosabban
nem is egyesülhetnének velem, sem én ővelük.
Az
örök élethez hasonlóbbat sem lehet ennél tenni. Az örök élet lényege
abban áll, hogy Isten a saját gyönyörűségében részesíti a boldogságban
élőket.
Nagy Szent Albert püspöknek a Lukács-evangéliumhoz írt magyarázatából
Forrás ~ Internet
