KRISZTUS AZ ELVESZETTEKET AKARJA MEGMENTENI

Testvéreim! Jézus Krisztust valóságos Istennek, élők és holtak bírájának kell tartanunk, és nem szabad üdvösségünket sem jelentéktelennek gondolnunk. Ha ugyanis nem tartjuk valóságos Istennek őt, akkor az se lesz valami nagy dolog, amit remélhetünk tőle. Akik jóváhagyják a róla szóló ilyen lealacsonyító beszédet, azok vétkeznek. Mi is vétkezünk, ha nem ismerjük fel, hogy honnan hívott meg minket, és azt, hogy ki és hova hívott meg, és hogy mennyi szenvedést vállalt értünk az Úr Jézus Krisztus.

Mi mit adunk neki viszonzásul, avagy milyen gyümölcs méltó ahhoz, amit ő adott nekünk? Mennyi jámbor cselekedettel tartozunk neki? Hiszen ő adta nekünk a világosságot; mint Atya, fiainak nevezett, és megmentett minket, elveszendőket. Milyen dicséretet zengjünk ezért neki, vagy mivel viszonozzuk azokat a jótéteményeket, amelyeket tőle kaptunk? Szellemi bénaságunk következtében emberi kézzel alkotott kő-, fa-, arany-, ezüst- és ércbálványokat imádtunk, és egész életünk a halált lehelte. A sötétség hullámai vettek körül bennünket, és látásunk homállyal volt tele, de az ő szent akaratából visszanyertük igazi látásunkat, és megszűnt minden bennünket elnyelő homály.

Megkönyörült rajtunk, és szíve jóságában üdvözített minket, jóllehet bennünk csak sok tévelyt és pusztulást láthatott, és semmi reményünk sem volt az üdvösségre, csak az, amit ő adott, ő hívott meg bennünket, akik érdemtelenek voltunk, és azt akarta, hogy e semmiből valamik legyünk.

Zengj éneket, te, magtalan, aki nem szültél; hallasd örömöd szavát, s kiálts, te, aki nem vajúdtál. Mert az elhagyottnak több fia lesz, mint akinek férje van (Iz 54, 1). Zengj éneket, te, magtalan, aki nem szültél; ezzel azt akarja nekünk mondani, hogy az Egyház terméketlen volt, míg csak gyermekeket nem kapott Istentől. Kiálts, te, aki nem vajúdtál; ez pedig azt jelenti, hogy könyörgéseinket egyenesen Istenhez irányítsuk, és ne lankadjunk el, mint ahogy a vajúdó asszonyok ellankadnak. Az elhagyottnak több fia lesz, mint akinek férje van; ezek a jelentőségteljes szavak arra utalnak, hogy népünk elhagyottnak és Istentől is elvetettnek látszott, de most, hogy már élő hitre támadtunk, egyszerre többen lettünk, mint azok a népek, akik úgy gondolták: nekik saját istenük van.

A Szentírás egy másik helyen így szól: Nem azért jöttem, hogy az igazakat hívjam, hanem a bűnösöket (Mt 9,13). Ezzel azt mondja, hogy meg kell menteni az elveszetteket. Épp ez a nagyszerű és csodálatos: megerősíteni nem azt, ami áll, hanem azt, ami elbukik. Így Krisztus is az elveszetteket akarta megmenteni, sőt sokakat meg is mentett, amikor eljött, és meghívta az elveszett embereket, köztük minket is.

Egy II. századi szerző szentbeszéde

 

Forrás ~ Internet