IMÁDKOZZUNK A NAP MEGHATÁROZOTT ÓRÁIBAN!

Kérjük mindig vágyakozva Urunktól, Istenünktől a boldog örök életet, és állandóan ezért imádkozzunk! Mivel a boldog örök élet utáni vágyunkat csökkentik a másfajta gondok és elfoglaltságok, szabadítsuk meg ezektől lelkünket a nap meghatározott óráiban végzett imádságokkal. Az imádság szavai ugyanis éppen arra fordítják figyelmünket, amire vágyakozunk. Tehát ezért kell ezt a meglevő vágyunkat gyakran melengetnünk, hogy ne csökkenjen, ki ne hűljön, és ki ne aludjék egészen.

Így az Apostolnak ezt az intelmét: Terjesszétek kéréseteket az Úr elé (Fil 4,6), semmi esetre sem szabad úgy értelmeznünk, hogy mintegy Isten szerezzen tudomást róluk, mert ő azokat már előbb úgyis ismerte, hanem hogy a tűrés által Isten előtt legyenek ismertek, és ne az emberek előtt a kérkedés által.

A fentiek értelmében, ha bárki hosszabb időt is tud szentelni az imádságra úgy, hogy ebben a jó és szükséges feladataiból fakadó kötelezettségei nem gátolják, még ebben az esetben is - mint mondottam - az örök élet utáni vágyakozással kell imádkoznia, hogy imádsága gyümölcsöző és hasznos legyen. Mindenesetre, ha valaki hosszabb ideig is imádkozik, ez nem jelenti - mint némelyek gondolják -, hogy bőbeszédűen, szót szaporítva szól az Istenhez. Mást jelent ugyanis a szószaporító beszélgetés, és egész mást a hosszan tartó imádságos áhítat. Hiszen magáról az Úr Jézus Krisztusról mondja a Szentírás, hogy egész éjszakát töltött imádságban, és buzgón imádkozott. Mi másért tette ezt, mint azért, hogy nekünk példát mutasson ő, aki itt a földi életben a mi igazi közbenjárónk, a mennyei örök életben pedig kéréseinket az Atyával együtt meghallgatja.

Azt mondják, Egyiptomban a testvérek sokszor imádkoztak ugyan, de ezeket az imádságokat igen röviden végezték, pár szavas fohászokat mondva, nehogy az imádsághoz elengedhetetlenül szükséges és már felkeltett szándékuk buzgósága a hosszúra nyújtott imádság ideje alatt elgyengüljön, és erőtlenné legyen. Ily módon ők maguk is jó példát adnak arra, hogy az imádsághoz szükséges szándékot nem kell erőltetnünk, ha nem tud tartósan megmaradni; ha viszont állhatatosnak mutatkozik, akkor pedig kár lenne hirtelen megszakítani.

Ne szaporítsuk tehát a szót, amikor imádkozunk, viszont ha a szándékunk kitartó, akkor ne maradjon el a sokszoros kérés. A szószaporító imádság ugyanis abban áll, hogy a szükséges dolgokat bőbeszédűen adjuk elő. Sokat imádkozni Istenhez pedig annyi, mint szívünk kitartó és szeretetteljes buzgóságával kopogtatni. Hiszen az ilyen imádkozás sokkal inkább sóhajokban nyilvánul meg, mint szavakban; sokkal inkább könnyekben, mint beszédben. És ő könnyeinket összegyűjti a saját tömlőibe, és sóhajtásaink nem maradnak rejtve (vö. Zsolt 37,10) az előtt, aki Igéje által teremtette meg a mindenséget, és rá sem szorul emberi szavakra.

Szent Ágoston püspöknek Próbához írt leveléből

 

Forrás ~ Internet