KITÁRUL FELÉTEK A SZÍVÜNK

Kitárult felétek a szívünk (2 Kor 6, 11). Valóban: ami meleg, az tágulást idéz elő; így a szeretetnek is az a hatása, hogy szélesre tár. Mert forró, azért melegít is ez az erény: meg is nyitotta Pál ajkát, és szélesre tárta a szívét. 'Mert nem csupán szavakkal szeretlek, mondja, a szívem is együtt énekel. Éppen ezért bátran kiáltok, szavamat nem fékezem, őszintén beszélek' Igen, Pál szíve a legszélesebbre kitárult szív volt. Mint valami szerelmes, olyan lángolóan szeretett minden hívőt; szeretete ugyanakkor mégsem oszlott meg, és nem lett gyengébb, hanem teljes maradt mindegyikük számára. És mi csodálandó van abban, hogy a hívők iránt ilyen volt, hiszen Pál a hitetleneket is, az egész földkerekséget is a szívébe zárta.

Ezért nem így mondta: 'szeretlek titeket', hanem nyomatékosabban: Megnyílt nektek az ajkunk, és kitárult felétek a szívünk (2 Kor 6, 11). Mindnyájatokat a szívünkbe fogadtunk. Nem is csak úgy akárhogyan, hanem teljes kitárulással. Mert az, akit szeretnek, félelem nélkül járhat-kelhet annak a szívében, aki őt szereti. Ezért mondja: Nem mi zárkóztunk el előletek, hanem ti nem nyitottátok ki a szíveteket (2 Kor 6, 12). Figyeld csak meg: szemrehányást tesz, igen, de mennyi kímélettel! Ez nagy szeretetre vall! Nem azt mondja: 'nem szerettek engem', hanem hogy 'nem olyan mértékben szerettetek engem, mint én titeket', mert nem akarja őket keményen megfeddni.

Ha Pál leveleit e szempontból vizsgáljuk, mindegyikben megláthatjuk, hogy milyen hihetetlen lángolón szereti a hívőket. A rómaiakkal például tudatja: Nagyon szeretnélek látni benneteket. Már többször szándékoztam hozzátok menni. Csak végrevalahára, Isten segítségével, eljuthassak már hozzátok (vö. Róm 1, 10-11). A galatákhoz meg így ír: Fiaim, újra a szülés fájdalmait szenvedem értetek (Gal 4, 19), az efezusiaknak pedig ezt mondja: Ezért értetek hajtom meg térdemet (vö. Ef 3, 14). A tesszaloniki levélben ezt olvassuk: Hiszen ki volna reményünk, örömünk és dicsekvésünk koronája, ha nem ti? (1 Tessz 2, 19). Sőt kijelenti, hogy bilincsekbe verten is a szíve mélyén őrzi őket.

A kolosszeieknek küldött levélben ezt olvassuk: Szeretném, ha tudnátok, mennyit küzdök értetek és mindazokért, akik személyesen nem ismernek, hogy szívetek vigasztalást nyerjen (vö. Kol 2, 1-2). A tesszaloniki híveknek ezt mondja: Olyan szelíden viselkedtünk körötökben, mint a gyermekét dajkáló anya. Annyira közel álltatok szívünkhöz, hogy nemcsak Isten evangéliumát, hanem életünket is nektek akartuk adni (1 Tessz 2, 7-8). Nem mi zárkóztunk el előletek (2 Kor 6, 12), mondja. Nemcsak azt állítja, hogy ő szereti őket, hanem azt is, hogy őt is szeretik övéi, hogy ily módon is egyre jobban szeretetre hangolja a szívüket. Szeretetükről tesz tanúságot ezekkel a szavakkal is: Titusz megérkezett, és elbeszélte, hogy vágyódtok utánam, s hogy aggódtok és buzgólkodtok értem (2 Kor 7, 7).

Aranyszájú Szent János püspöknek a második korintusi levélről mondott szentbeszédeiből

 

Forrás ~ Internet