ÁRPÁDHÁZI BOLDOG JOLÁN ÉLETE
Árpádházi
Boldog Jolán királyi és szent család sarja. Apja IV. Béla, anyja a
konstantinápolyi császári családból való Laszkarisz Mária. Nagynénje
Árpádházi Szent Erzsébet és Prágai Boldog Ágnes, nővére Boldog Kinga,
húga Szent Margit, unokatestvére Boldog Gertrúd és Boldog Szalóme.
A
szülői házban mindössze öt évet tölthetett, amely öt évbe beleesik a
tatárjárás is. Szülei ekkor Krakkóba vitték, és nővére, Kinga, Boleszláv
lengyel király felesége gondjaira bízták. Szent életű nővérében Jolán
megtalálta példaképét és a keresztény nő eszményét. 1256-ban felesége
lett a kaliszi és gnieznói hercegnek, Boleszlávnak, akit a nép a Jámbor
névvel illetett. A krakkói székesegyházban tartott esküvői szertartás
után a fiatal pár a férj hazájába, Nyugat-Lengyelországba költözött.
Jolán
23 évet élt példás keresztény házasságban. Nemcsak származása, hanem
erényei szerint is királyi lélek volt, ezért nem esett nehezére, hogy
úgy engedelmeskedjék férjének, akárcsak az Úrnak, tudván, hogy ,'a férfi
éppúgy feje az asszonynak, mint Krisztus az Egyháznak' (Ef 5,22).
Véleményét, akaratát soha nem akarta ráerőszakolni urára. Nem
vitatkozott és nem védekezett akkor sem, amikor a rossz tanácsadók
férjét ellene és az Egyház ellen hangolták. Imádkozott, tűrt és várt.
Isten pedig - aki csak azért engedte meg egy időre férje elhidegülését,
hogy próbára tegye és megtisztítsa szeretetét - amikor a hamis
tanácsadók gonoszságára fény derült, kétszeresen visszaadott neki
mindent: ura szeretetét, tiszteletét, elismerését.
Jolán
napjai a három gyermek - Hedvig, Anna, Erzsébet - nevelése mellett
állandó imádságban, vezeklésben és jó cselekedetekben teltek. Segített a
templomokban, kórházakban, saját kezűleg gondozta a betegeket, árvákat,
szegényeket nagynénje, Árpádházi Szent Erzsébet példája szerint.
Abban
a nyughatatlan korban a lengyel fejedelem sokszor volt kénytelen harcba
indulni hol a németek, hol a litvánok ellen. Jolán ilyenkor
megsokszorozta imádságait; férje-ura testi és lelki épségéért egyaránt
könyörgött. Nemcsak azt kérte Istentől, hogy hozza haza hitvesét és
gyermekei atyját, hanem azt is, hogy a csatában is őrizze meg férje
szívét a kegyetlenkedés és a bosszú indulatától, hogy csak hazája java
vezesse. S amikor Boleszláv az egyik csatából halálos sebbel tért
vissza, Jolán - éjjel és nappal el nem távozva a betegágytól - egyszerre
tartotta önmagában is, és férjében is a reményt, s készítette hitvesét
az elköltözésre, arra ,'a kis időre'' amíg nem látják egymást (Jn
16,16).
1279-ben
halt meg Boleszláv. Jolán ekkor fölosztotta vagyonát az Egyház és a
rokonai között, s visszatért a krakkói udvarba, Kingához. Hamarosan
azonban Kinga is özvegy lett, s ekkor a két nővér az ószandeci klarissza
kolostorba vonult, ahol 12 évet töltöttek egészen Istennek szentelt
életben. Kinga halála után, 1292-ben Jolán átment a gnieznói kolostorba,
melyet férje alapított. Apátnővé választották, de úgy élt, mint
mindenki szolgálója. Alázata, rejtetten viselt szenvedései tökéletesen
egyesítették a megfeszített Krisztussal, aki gyakran megjelent neki és
kinyilatkoztatásokban részesítette. Így halála napját is előre
megmondta.
Árpádházi
Boldog Jolánt a gnieznói klarissza kolostor kápolnájában temették el.
Tisztelete a halála után azonnal megindult, sírját zarándokok
látogatták, és sokan nyertek rendkívüli kegyelmeket. Boldoggá avatását
1631-ben indították el. XII. Leó 1827. szeptember 22- én engedélyezte
ünnepét a konventuális minoriták és a klarisszák számára. XIII. Leó
kiterjesztette egész Lengyelországra.
'Mindenható,
örök Isten, ki Boldog Jolánt irgalmasan megóvtad attól, hogy foglyul
ejtse a világ és a gazdagság, és megszerettetted vele Fiad keresztjét és
az önmegtagadást, kérünk, érdemeiért és közbenjárására add meg, hogy
merjük elveszíteni a földieket, és őszinte szívvel keressük a mennyek
országát!' Amen.
Forrás ~ Internet
