PÁL ÉS A TESSZALONIKIAK BENSŐSÉGES KAPCSOLATA
Pál,
Szilvánusz és Timóteus a tesszalonikiak egyházának, amely az
Atyaistenben és Urunkban, Jézus Krisztusban áll fenn. Kegyelem nektek,
és békesség!
Mindig
hálát adunk Istennek mindnyájatokért, ahányszor csak megemlékezünk
rólatok imádságainkban. Állandóan gondolunk Istenünk és Atyánk előtt
tevékeny hitetekre, áldozatos szeretetetekre és Urunkba, Jézus
Krisztusba vetett szilárd reményetekre.
Mi
tudjuk, Istentől szeretett testvéreim, hogy választottak vagytok,
hiszen az evangéliumot nemcsak szóval hirdettük közöttetek, hanem
erővel, Szentlélekkel és mély meggyőződéssel is. Ti éppúgy tudjátok,
mint mi, hogy - érdeketekben - hogyan viselkedtünk körötökben. S ti az
Úr és a mi követőink lettetek. A tanítást a sok nehézség ellenére is a
Szentlélek örömével fogadtátok, s így Macedóniában és Achájában minden
hívőnek példaképévé lettetek.
Tőletek
kiindulva terjedt el az Úr szava, s nem is csupán Macedóniában és
Achájában; Istenbe vetett hitetek mindenütt ismeretes lett, ezért nem is
kell róla beszélnünk. Az emberek maguktól beszélnek róla, hogyan
fogadtatok minket, hogyan fordultatok a bálványoktól az Istenhez, hogy
az élő és igaz Istennek szolgáljatok, és várjátok a mennyből Fiát,
Jézust, akit a halálból feltámasztott, s aki megment bennünket az
eljövendő haragtól.
Magatok is tudjátok, testvérek, hogy nem hiába mentünk el hozzátok.
Jóllehet
előzőleg Filippiben szenvedés és bántalom ért bennünket, amint
tudjátok, mégis - bízva Istenünkben - vállalni mertük, hogy hirdetjük
nektek az Isten evangéliumát, a sok nehézség ellenére is. Igehirdetésünk
nem megtévesztésből, hamis szándékból vagy álnokságból fakad, hanem úgy
beszélünk, mint akiket Isten alkalmasnak ítélt az evangélium
hirdetésére. Nem is az embereknek igyekszünk tetszeni, hanem az
Istennek, aki szívünket megítéli.
Mint
tudjátok, nem volt szokásunk hízelegni, és kapzsi szándék sem vezetett
soha. Isten a tanúnk rá! Emberi elismerésre nem törekedtünk, sem a
tiétekre, sem a másokéra. Bár mint Krisztus apostolai követelményekkel
állhattunk volna elő, mégis olyan szelíden viselkedtünk körötökben, mint
a gyermekét dajkáló anya. Annyira közel álltatok szívünkhöz, hogy
nemcsak Isten evangéliumát, hanem életünket is nektek akartuk adni.
Ennyire megszerettünk benneteket!
Emlékezhettek,
testvérek, fáradozásunkra és kemény munkánkra. Éjjel-nappal dolgoztunk,
hogy senkinek se legyünk terhére, így hirdettük nektek az Isten
evangéliumát. Tanúk vagytok rá, ti és az Isten, milyen szentül,
becsületesen és feddhetetlenül éltünk köztetek, amikor hívők lettetek.
Azt is tudjátok, hogy mint apa a gyermekét, egyenként intettünk,
buzdítottunk és kértünk benneteket, éljetek méltón ahhoz az Istenhez,
aki meghívott titeket dicsőséges országába.
Szent Pál apostolnak a tesszaloniki hívekhez írt első levele 1. fejezet 1 - 2. fejezet 12.
Forrás ~ Internet
