AZ ÖSSZES HÍVŐ MIND EGY SZÍV, EGY LÉLEK VOLT
Íme,
milyen jó és mily gyönyörűséges, ha békességben együtt élnek a
testvérek (Zsolt 132,1). Jó és gyönyörűséges testvérként együtt élni,
mert amikor az emberek így élnek együtt, akkor az egyház összejövetele
gyűjti egybe őket, és testvérként jóakaratban és szeretetben is egyek
lesznek.
Azt
olvassuk, hogy az apostolok első prédikálása nyomán nagyra becsülték
ezt a parancsot. Valóban: Az összes hívő mind egy szív, egy lélek volt
(ApCsel 4,32). Ez illik Isten népéhez, hogy az egy Atya fennhatósága
alatt testvérek legyenek, az egy Lélek alatt egy legyenek, egyetértésben
lépjenek az egy hajlékba, az egy testben egy testnek legyenek a tagjai.
Igen,
jó az, és gyönyörűséges, amikor békén együtt élnek a testvérek. A
próféta hasonlattal is szemlélteti, hogy milyen jó és kedves ez, amikor
így ír. Olyan ez, mint fejen a drága kenet, amely végigcsordul a
szakállon, Áron szakállán, és köntösének szegélyére pereg (Zsolt 132,2).
Az a kenet, amellyel Áront pappá kenték, különféle illatos olajból
készült. Úgy tetszett Istennek, hogy ilyen kenettel történjék elsősorban
a papok felszentelése; és így kente föl Urunkat is láthatatlan módon
társai közül (Zsolt 44,8). Ez tehát nem valami földi felkenés. Nem úgy
történt, mint ahogy a királyokat szokták fölkenni az olajjal telt
edényből, hanem az öröm olajával (Zsolt 44,8) kente föl. Ezért e
fölkenés után Áront fölkentnek nevezi a Szentírás.
Amint
tehát ez a kenet mindazok szívéből, akikre ráöntötték, messze űzte a
gonosz lelkeket, éppen úgy a szeretet kenete által mi is azt az
egyetértést sugározzuk szét magunk körül, amely Isten előtt kedves,
amint az Apostol is mondja: Krisztus jó illata vagyunk (2 Kor 2,15).
Tehát ahogy a kenet elnyerte Isten tetszését első fölkent papjában,
Áronban, éppen olyan jó és gyönyörűséges, amikor békén együtt élnek a
testvérek.
A
kenet pedig a fejről lecsordul a szakállra. A szakáll viszont a felnőtt
férfi dísze. A mi számunkra az szükséges, hogy csak a gonoszság terén
maradjunk kiskorúak Krisztusban, amint írva is van, a gondolkodásunkban
viszont legyünk felnőttek. Valóban az Apostol kisgyermeknek nevezi a
hitetleneket, mert még képtelenek befogadni a szilárd eledelt, és ezért
tejre van szükségük. Ezért írja ezt: Tejjel tápláltalak benneteket, nem
szilárd étellel, mert nem bírtátok el. Sőt még most sem bírjátok el (1
Kor 3, 2).
Szent Hiláriusz zsoltármagyarázataiból
Forrás ~ Internet
