SZŰZ MÁRIA LÁTOGATÁSA
Az
angyal közölte Szűz Máriával Isten titkait, s hogy szavainak igazát
példával is bizonyítsa, az idősebb és magtalan asszonynak anyaságáról is
hírt adott Máriának. Ezzel is meg akarta erősíteni állítását: Isten
megtehet mindent, amit jónak lát.
Amint
ezt Mária meghallotta, elindult a hegyek közé. Nem azért tette ezt,
mert nem hitt a jövendölésben, vagy mert bizonytalan volt szemében a
hírnök személye, vagy mert kételkedett az említett példában; hanem
azért, mert örült kérése teljesedésének, és mert lelkiismeretesen akarta
teljesíteni hivatásbeli kötelességét, mert az öröm siettette lépteit.
Mivel
lelke már tele volt Istennel, hová mehetett volna máshová sietve, mint a
magasságok felé? A Szentlélek kegyelme nem ismer tétova késlekedést!
Ugyanakkor hamarosan nyilvánvalóvá lesznek azok az isteni jótétemények
is, amelyek Mária megérkezésével és az Úr jelenlétével voltak
kapcsolatban. Hiszen alighogy Erzsébet meghallotta Mária köszöntését,
felujjongott méhében a gyermek, maga Erzsébet pedig eltelt a
Szentlélekkel (Lk 1,41).
Figyeld
meg az egyes szavak sajátos jelentését és a köztük lévő különbségeket!
Erzsébet hallotta előbb a szót, de János fogta fel előbb a kegyelmet: az
a természet rendje szerint hallott, ez pedig titokzatos módon ujjongott
fel; az Máriának, ez pedig az Úrnak jövetelét érezte meg, a nő az
asszonyét, és a gyermek a Gyermekét; azok Isten kegyelméről beszélnek,
ezek belülről valósítják meg a szeretet titkát, amely az anyákra áradó
kegyelemben nyilvánul meg, és így kétszeres csoda segítségével az anyák
prófétáltak magzatuk lelkületével.
Felujjongott
a magzat, és eltöltötte a Szentlélek az anyát. Nem töltötte előbb el az
anyát, s aztán a fiát, hanem amikor eltöltötte a fiút a Szentlélek,
akkor töltötte el anyját is. Felujjongott János, felujjongott Mária
lelke is. Miközben felujjongott János, eltölti Erzsébetet a Szentlélek.
Máriáról azonban úgy tudjuk, hogy ő nem azért ujjong, mert eltölti
lelkét a Szentlélek. A Felfoghatatlan ugyanis felfoghatatlan módon
működött már édesanyjában. Erzsébet akkor telik el Szentlélekkel, miután
méhében fogant, Mária még akkor, mielőtt édesanya lett. Hiszen így szól
hozzá Erzsébet: Boldog vagy, mert hittél (Lk 1,45).
De
ti is boldogok vagytok, akik meghallgattátok az igét és hittetek annak;
mert mindaz a lélek, aki hívő lett, Isten Igéjét foganja és szüli, és
felfogja Isten tetteit.
Legyen
meg mindegyikünkben Mária lelke, hogy magasztalja az Urat, legyen meg
mindegyikünkben Mária szelleme, hogy Istenben örvendezzék! Ha test
szerint csak egy anyja is van Krisztusnak, mégis mindenki hitének a
gyümölcse Krisztus; mert minden lélek magába fogadja Isten Igéjét, ha
csakugyan szeplőtelenül és vétektől mentesen őrzi meg tisztaságát
sértetlen szemérmességgel.
Minden lélek, aki ilyenné tudott lenni, dicséri az Urat, ahogyan Mária lelke is dicsérte őt, és örvendezett megváltó Istenében.
Magasztaljuk
ugyanis az Urat - miként másutt is olvastátok a Szentírásban:
Magasztaljátok az Urat - velem együtt! (Zsolt 33, 4) -, de nem azáltal,
hogy emberi szavunkkal bármiképpen is gazdagíthatnánk őt, hanem úgy,
hogy bennünk dicsőül meg. Krisztus valóban Isten képmása. De az emberi
lélek is dicsőségessé teszi magában az Isten képmását, ha valami igaz és
istenfélő dolgot cselekszik, hiszen saját képére és hasonlatosságára
alkotta őt a Teremtő. S miközben dicsőségessé teszi magában ezt a
képmást, bizonyos fokban részesül annak nagyságából és maga is magasabb
rendűvé válik.
Szent Ambrus püspöknek a Lukács-evangéliumhoz írt magyarázatából
Forrás ~ Internet
