'NEMDE ÉN A TE ANYÁD VAGYOK?'
A
hagyomány szerint 1531. december első napjaiban történt. Egy szegény,
de nemes lelkű Juan Diego nevű ember - aki Cuauhtitlenből származott és
bizonyos lelki ügyek voltak rábízva, mert a tlatilolcói szerzetesekhez
tartozott - egyik szombaton korán reggel szentmisére Tlatilolcóba
indult. Amikor a Tepeyacnak nevezett dombhoz érkezett, már világosodott.
A dombtetőn éneket hallott. Amikor az éneknek vége lett, bár senki sem
járt arra, hangot hallott a domb felől: 'Kedves Juan Diego!' - szólt a
hang. Ő rögtön abba az irányba ment, ahonnét a hívó hangot hallotta.
Amint
a domb tetejére felérkezett, egy Úrnő állt ott, aki hívta, hogy menjen
oda hozzá. Amikor eléje érkezett látta, hogy az Úrnő ruhája fénylik,
mint a nap. A Szűz mindjárt ki is nyilvánította előtte akaratát. Így
szólt hozzá: 'Tudd meg, szeretett fiam, hogy én Szűz Mária, a mindenkor
szeplőtelen Szűz vagyok, Anyja az igaz Istennek, az élet Szerzőjének,
aki mindent teremtett és fenntart, aki az ég és föld Ura. Nagyon akarom
és forrón kívánom: Épüljön itt ezen a helyen nekem templom, hogy Fiamat,
Jézust megmutassam, kinyilvánítsam és dicsérjem, hogy kiárasszam
szeretetemet és anyai érzületemet, oltalmamat és védelmemet, mivel
valójában a ti kegyes Anyátok vagyok, a tiéd és mindenkié, akik csak a
földön élnek, mindazoké, akik szeretnek, akik keresnek, akik áhítattal
és bizalommal segítségül hívnak engem.
Itt
letörlöm könnyeiket és meghallgatom panaszaikat, megsegítem őket
szorongatott helyzetükben és enyhülést hozok nekik megpróbáltatásaikban.
Hogy pedig kívánságom teljesüljön, menj el Mexikóvárosba, a püspöki
palotába. Mondd meg a püspöknek, hogy én küldtelek, mert azt akarom,
hogy ebben a völgyben templomot építsenek nekem.'
Juan
Diego nyomban el is ment a püspök házába, akinek neve Juan de Zumarrága
volt, Szent Ferenc rendjéből. A püspök ugyan meghallgatta őt, de mintha
nem hitt volna neki mindenben, s ezért ezt válaszolta: 'Fiam, jöjj el
újra, és ismét meghallgatlak. Majd gondolkozom, hogy mit kell tennem a
kívánságoddal kapcsolatban.'
Másnap
Juan Diego látta, hogy a Királynő lejön a dombról. Odajött, és így
hozzá szólt: 'Halljad, szeretett fiam! Ne aggódj nagybátyád betegségével
vagy bármi más bajoddal kapcsolatban. Nemde én a te Anyád vagyok? Nemde
oltalmam és védelmem alatt állsz? Nemde én vagyok életed forrása és
boldogsága? Jól tudod, hogy az én ölemben és karjaimban vagy! Vajon
szükséget szenvedsz-e bármiben? Ne szomorkodj, és ne aggodalmaskodjál!
Menj fel, kedves fiam, a dombra, és azon a helyen, ahol engem láttál és
ahonnét szóltam hozzád, különböző virágokat találsz. Szakítsd le és
gyűjtsd össze ezeket a virágokat, aztán jöjj, és hozd ide nekem.'
Juan
Diego elment, összegyűjtötte a virágokat, és az Ég Királynője elé
vitte, Ő pedig tiszteletreméltó kezeibe vette azokat, majd Juan Diego
köpenyére téve így szólt: 'Szeretett fiam, ezeket a virágokat vidd
jelként a püspökhöz. Te az én küldöttem vagy, akinek hűségében megbízom.
Szigorúan megparancsolom, vigyázz a köpenyedre, csak a püspök előtt
nyisd ki, és amit viszel, mutasd meg neki. Beszéld el neki, hogy
parancsom szerint hogyan mentél fel a dombra, és szedted össze a
virágokat. Meséld el, hogy csodálkozva mi mindent láttál, és így
higgyen, és építse fel a templomot, amelyet akarok.'
Ahogyan
az Ég Királynője megparancsolta, Juan Diego Mexikóváros felé indult.
Örvendezve bízott abban, hogy minden sikerülni fog. Amikor belépett a
püspökhöz, leborult előtte. Elbeszélte mindazt, amit látott, és amiért
küldetett. Így szólt a püspökhöz: 'Uram, amit parancsoltál,
teljesítettem: Elmentem az Úrnőmhöz, az Ég Királynőjéhez, az Istenszülő
Szűz Máriához, és mondtam: Te jelet kérsz, hogy hinni tudj nekem, és
templomot építs azon a helyen, ahol a Szűz Anya kívánja. Elmondtam neki:
megígértem, hogy jelet viszek neked, amely igazolja az ő akaratát. Lám,
meghallgatta kérésedet. Jó néven vette, hogy jelet kértél ahhoz, hogy
akaratát teljesítsd. Megparancsolta, hogy ma korán ismét jöjjek el
hozzád.”
Akkor
az egész város összejött, és látták a tiszteletreméltó képet, amely
Juan Diego köpenyén keletkezett. Megcsodálták, Isten művének
tekintették, és imádkozni kezdtek. Juan Diego halálos beteg nagybátyja
azon a napon meggyógyult, és elmondta, miként hívta segítségül a Szent
Szüzet, akit Guadalupei Boldogságos Szűz Máriának neveznek.
A 'Nican Mopohuá' -nak nevezett első beszámoló alapján
Forrás ~ Internet
