JAJ NEKEM, HA NEM HIRDETEM AZ EVANGÉLIUMOT!
Bejártuk
az új keresztények falvait, azokét, akik néhány éve részesültek a
keresztény vallás szentségeiben. Ott portugálok egyáltalán nem laknak,
mert az a föld igen terméketlen is, szegény is. A bennszülött
keresztényeknek nincsenek papjaik, és nem is tudnak egyebet, mint azt,
hogy ők keresztények. Nincs, aki misét mondjon nekik; nincs, aki a
Hiszekegyet, a Miatyánkot, az Üdvözlégyet vagy a Tízparancsolatot
tanítsa nekik.
Amióta
idejöttem, egyáltalán nem pihentem: szorgalmasan körüljártam a
falvakat, és megkereszteltem minden gyermeket, aki még nem volt
megkeresztelve. Köztük rengeteg olyan csecsemőt is, akik - mint ahogy
mondani szokás - még azt sem tudják, miben különbözik jobb kezük a
baltól. A nagyobbacska gyermekek pedig a zsolozsmát elmondani vagy enni
és pihenni sem hagytak, csakhogy valamilyen imádságra tanítsam meg őket.
Ekkor kezdtem megsejteni, hogy ilyeneké a mennyek országa.
Minthogy
ilyen szent követelést kegyetlenség lett volna visszautasítanom, a
keresztvetésen kezdtem, aztán az Apostoli Hitvallást, a Miatyánkot és az
Üdvözlégyet véstem emlékezetükbe. Megfigyeltem, hogy nagy tehetség van
bennük; és ha lenne valaki, aki keresztény tanításra oktatná őket,
kétség nélkül, igen jó keresztényekké válnának.
Ezen
a vidéken sokan csak azért nem lesznek keresztényekké, mert nincs, aki
keresztényekké tegye őket. Nagyon sokszor eszembe jutnak az európai
egyetemek, különösen a párizsi; szeretném végigrohanni, és válogatás
nélkül szerte kiabálni, hogy azokat, akikben több a tudomány, mint a
szeretet, így döbbentsem meg: 'Jaj, a lelkek milyen nagy száma van
kizárva a mennyországból a ti bűnötök miatt, és jut kárhozatra!'
Bárcsak
ennek a feladatnak is annyira nekifeküdnének, mint a tanulmányaiknak,
hogy számot tudjanak adni Istennek a tudományukról és a rájuk bízott
talentumokról.
Ez
a gondolat ugyanis arra indítaná legtöbbjüket, hogy - miután
elmélkedtek Isten ügyéről - törekedjenek meghallani lelkük mélyén az
Isten szavát, és feledve az egyéni kedvteléseiket meg pusztán az emberi
dolgokat, mindenestül Isten útmutatására és döntésére bízzák magukat.
Szívből így kiáltanának: 'Itt vagyok, Uram! Mit akarsz, hogy
cselekedjem?' (ApCsel 9, 6 Vulg.) Küldj oda, ahová csak kívánod, akár
még Indiába is!
Xavéri Szent Ferenc áldozópapnak Szent Ignáchoz írt leveleiből
Forrás ~ Internet
