KIVÁLÓ DOLOG A SZÜZESSÉG
Szent Imre, megelégedve kevés alvással, éjszakánként, amikor már
mindenki aludni tért, s előtte, mint a király fiához illik, két
gyertyatartó világított, Istennek zsoltárokat énekelve virrasztott, és
minden egyes zsoltár végén szívének töredelmével bűnbocsánatért
könyörgött. Atyja óvatosan, a fal nyílásán keresztül gyakran megfigyelte
ezt, de övéi közül senkinek sem akarta elárulni.
Mindezekben meg kell gondolnunk, mily kegyesen, mily irgalommal
gondoskodott Isten a mi gyarlóságunkról, mert nemcsak szóban kapjuk meg
az igazság mintáját, hanem szentjeinek élete is feltárul előttünk, mint
követendő, egyenes út. Tehát senkinek ne essék nehezére a szegénység,
mert az Úr kiválasztja a szegényeket, amint mondja is: Boldogok a
szegények, mert övék a mennyek országa (vö. Mt 5,3). De senki ne
bizonygassa, hogy a gazdagok kirekesztendők az Isten országából,
tudniillik azok, akik megkívánás nélkül birtokolják a gazdagságot.
Az
Egyház az írásokban úgy jelenik meg ragyogva előttünk dicsőségben és
ékességben, mint a haditábor félelmetes erejű rendje; a jó
cselekedeteknek sokaságától tündöklik, és sokféle hívő nép veszi körül,
hiszen a barbár népektől sem maradt távol az isteni látogatás: az igét,
amelyet ezer és ezer nemzedéknek adott az Úr (vö. Zsolt 104,8), immár
az egész világ befogadta. A hithez pedig csaknem a mi időnkben tért meg
Pannónia, amely mostanáig a pogányság oktalan szokásaival volt
megfertőzve, de a keresztény királynak, azaz Istvánnak buzdítására és
érdemei által a hit erejében és az istentisztelet gyarapodásában nagyon
is sokat fejlődött.
Történt pedig egy éjszakán, hogy Imre egyetlen egy szolgája kíséretében
titkon elment imádkozni az ősi templomba, amely Veszprém városában,
Györgynek, Krisztus dicső vértanújának tiszteletére épült. Itt az oltár
előtt imádságba merülve azon elmélkedett szívében, mi lenne az a
mindennél kedvesebb áldozat, amelyet ő Istennek felajánlhatna. Hirtelen
nagy fényességű ragyogás áradt szét a templom egész belsején, és isteni
szózat hangzott fel a magasban: 'Kiváló dolog a szüzesség, kívánom tehát
tőled szívednek és testednek szüzességét! Ezt ajánld fel nekem, és
ebben tarts ki mindvégig!' Ő azonban nem hagyatkozott saját erejére,
hanem mint orvossághoz, a kegyelemhez menekült, és így szólt: 'Uram,
Istenem, te a világ gondviselője és az emberi gyengeség erősítője vagy,
te megtöröd a fejedelmek büszkeségét, és rettenetes vagy a föld királyai
előtt (vö. Zsolt 75, 13): teljesítsd bennem szándékodat, és az ártalmas
indulatokat irgalmad hatalmával oltsd ki bennem!'
Így Szent Imre abban az órában megerősítve Isten vigasztaló igéjével,
ezt a titkot megtartotta szívében, és a szolgának, aki egyedül volt
tanúja ennek az Istennel való társalgásnak, és a többinek is,
megtiltotta, hogy haláláig e titkot valakinek is elárulják. Ez, és még
több jele az erényeknek mintegy szíve kamrájába zárva volt
Szent Imrénél mindaddig, amíg csak el nem törött a korsó, és a kenetnek
illata szét nem áradt.
Szent Imre herceg legendájából
Forrás ~ Internet