NEVEM MEGDICSŐÜL A NEMZETEK KÖZÖTT
Üdvözítőnk
eljövetelével fönséges templom jelent meg, amely
összehasonlíthatatlanul csodálatosabb minden eddiginél. Mindenki
beláthatja, hogy ez az új templom a réginél annyival kiválóbb és
magasztosabb, amennyivel felülmúlja a mózesi törvény istentiszteletét az
Istennek Krisztus evangéliuma szerinti imádása, vagyis amint felülmúlja
az árnyékot az igaz valóság.
Egyébként
úgy vélem, hogy erről még többet is lehetne mondani. A múltban csak
egyetlen templom volt, mégpedig Jeruzsálemben, és ott is egyetlen nép,
az izraeliták népe mutatta be az áldozatokat. Miután Isten Egyszülöttje
hozzánk hasonlóvá, emberré lett, aki a Szentírás szava szerint Isten és
Úr, ő ragyog felettünk (Zsolt 117,26), megszámlálhatatlan sok templommal
és imádkozóval telt meg a földkerekség. Ezek az imádók jó illatú lelki
áldozatokkal imádják a mindenség Istenét. Azt hiszem, ez az, amit
Malakiás jövendölt Isten nevében: Én vagyok a Nagy Király, mondja az Úr,
és nevem megdicsőült a nemzetek között. Jó illatú áldozatot mutatnak be
mindenütt, tiszta ételáldozatot a nevemnek (Mal 1,11.14).
Igaz
tehát az a jövendölés, hogy nagyobb lesz az új templomnak, vagyis az
Egyháznak a dicsősége. Üdvözítő Istenünk kijelenti, hogy a templomért
fáradozóknak, a templom építőinek ünnepi ajándékul és mennyei
jótéteményként elküldi majd Krisztust, mindnyájunk békéjét, aki által
szabad utunk van az egy Lélekben az Atyához (Ef 2,18). Így szól ugyanis:
Békét adok ezen a helyen, a lélek békéjét jutalmul mindenkinek, aki
dolgozik a templom felépítésén (vö. Agg 2,9). Maga Krisztus is azt
mondja az evangéliumban: Az én békémet adom nektek (Jn 14,27). Pál
magyarázza meg, miként válik ez az Istent szeretők javára: Krisztus
békéje, mondja, amely minden értelmet meghalad, megőrzi szíveteket és
értelmeteket (vö. Fil 4,7). Így imádkozott bölcsen Izajás: Urunk,
Istenünk, add meg nekünk a békét, és akkor mindent megadtál nekünk (vö.
Iz 26,12). Mert akik egyszer szerencsések lehettek Krisztus békéjében
részesülni, azok könnyen megmenthetik lelküket, és az erényes élet
feladatainak tökéletes teljesítésére összpontosíthatják figyelmüket.
Megígérte
tehát Isten, hogy minden templomépítőnek megadja majd a békét. Lehet,
hogy az egyik az Egyház építésén dolgozik papi szolgálatot végezve, a
másik meg a szent isteni titkok magyarázójaként elöljáró lesz Isten
házában. Ismét más pedig a saját lelke megszentelésén fáradozik, hogy
mint élő lelki kő épüljön be a szent templomba, Isten hajlékába a Lélek
közreműködésével (vö. Ef 2,22), az ilyen feltétlenül élvezi azt a nagy
előnyt, hogy könnyen elnyeri lelke üdvösségét.
Alexandriai Szent Cirill püspöknek Aggeus próféta könyvéhez írt magyarázatából
Forrás ~ Internet
