ISTEN HŰSÉGES ÍGÉRETEIBEN
Fontoljuk meg, szeretteim, hogyan állítja az Úr állandóan elénk a
jövendő feltámadást, amelyet először Jézus Krisztusban mutatott meg,
amikor őt a holtak közül feltámasztotta. Nézzük csak a feltámadást,
amely a maga idején fog megmutatkozni. A nappal és az éjjel is a
feltámadást példázza nekünk; elmúlik az éjszaka, felvirrad a nappal,
elmúlik a nappal, rátör és üldözőbe veszi az éjjel.
Vegyük például a
gabonát. Miként és hogyan hoz magot? Kimegy a szántóvető, és a földet
beveti valamilyen maggal. Csupaszon, szárazon esik a földbe, oszlásnak
indul, de az oszlásból az isteni gondviselés nagy fölsége feltámasztja,
és az egy magból többszörös termés származik. E remény kösse szívünket Istenhez, aki hűséges ígéreteiben, és igazságos
ítéleteiben. Hogyan hazudhatna ő, aki megtiltotta a hazugságot? Semmi
sem lehetetlen Istennek, csak a hazugság. Keltsük fel hát magunkban a
hitet, és lássuk, mily közel áll hozzá minden.
Fönséges szavával teremtett mindent, és az ő szava el is pusztíthat
mindent. Vajon ki kérdezheti tőle: Mit tettél? Vagy ki állhat ellen az ő
hatalmas erejének? (Vö. Bölcs 12,12) Mindent úgy tesz, ahogyan és
amikor akarja, és ha egyszer valamit elhatározott, az másképpen nem
történhet. Minden az ő szeme előtt van, és semmi sem marad előtte
rejtekben. Isten dicsőségét hirdetik az egek, kezének művéről vall a
mennybolt. A nappalok ezt zengik egymásnak, erre oktatja éj az éjszakát.
Nem olyan hang ez, nem olyan beszéd, hogy meg ne értenéd szavát (Zsolt
18,2-4).
Mivel tehát látása és hallása előtt nincs titok, féljük őt, és
fordítsunk hátat a gonosz cselekedetek tisztátalan vágyainak, hogy a
végső ítéleten irgalma megvédjen bennünket. Mert ugyan ki menekülhet meg
erős kezétől? Van-e világ, ahová előle elmenekülhetnénk? Azt mondja
valahol a Szentírás: Lelked elől ugyan hová mehetnék? Színed elől hová
futhatnék? Hogyha fölhágok az égbe, odafönn vagy; ha leszállok az
alvilágba, odalenn talállak (Zsolt 138,7-8). Hová mehetne, hová
menekülhetne az ember előle, aki mindent körülfog?
Járuljunk tehát hozzá szent lélekkel, tiszta és szeplőtelen kezünket
feléje tárva; szeressük jóságos és irgalmas Atyánkat, aki bennünket a
maga számára kiválasztott.
Szent I. Kelemen pápának a korintusiakhoz írt leveléből
Forrás ~ Internet
