IGEHIRDETŐI KÍSÉRI AZ ÚR
Szeretett
Testvéreim! Urunk és Üdvözítőnk olykor beszédeivel, olykor pedig
cselekedeteivel tanít bennünket. Minden egyes tette ugyanis valóságos
parancs. Ha ő minden külön oktatás nélkül is cselekszik valamit, már
ezzel is megmutatja, hogy mit kell tennünk, így például kettesével küldi
tanítványait az ige hirdetésére, mert két parancsa van a szeretetnek,
mégpedig Isten és az embertestvér szeretete.
Amikor
így kettesével küldi az Úr prédikálni a tanítványokat, szavak nélkül
még azt is értésünkre adja ezzel, hogy akiben nincs szeretet embertársa
iránt, az semmiképpen se vállalkozzék igehirdetői tisztségre.
Találóan
írja ezután az Evangélista: Elküldte őket kettesével maga előtt minden
városba és helységbe, ahová menni készült (Lk 10,1). Igehirdetőit
ugyanis kíséri az Úr, mert először elhangzik a prédikáció, a buzdítás
szavai pedig, mint hírnökök, utat egyengetnek. A lélek befogadja az
igazságot, és akkor érkezik az Úr a szívünk hajlékába. Ezért mondja az
igehirdetőknek Izajás: Készítsetek utat az Úrnak, egyengessétek Istenünk
ösvényét (Iz 40,3). Ezért szólítja fel őket a Zsoltáros: Készítsetek
utat az Úrnak, aki a napnyugta fölé emelkedik (vö. Zsolt 67,5). Igen, a
napnyugta fölé emelkedik az Úr, mert a szenvedésben lenyugodott ugyan,
de feltámadása után éppen ezért még jobban felragyogtathatta dicsőségét.
Napnyugta fölé emelkedett tehát, mert a halált elszenvedte, de
feltámadva széttiporta a halál erejét. Az Úrnak készítünk tehát utat, a
napnyugta fölé emelkedőnek, amikor az ő dicsőségét hirdetjük nektek;
hogy amikor majd utánunk ő is megérkezik hozzátok, szerető jelenlétével
beragyogja lelketeket.
Hallgassuk
meg azonban, mit mondott az Úr akkor, amikor igéje hirdetőit útnak
indította: Az aratnivaló sok, de a munkás kevés. Kérjétek az aratás
Urát, küldjön munkásokat aratásába (Lk 10,2). A sok aratnivalóhoz képest
kevés a munkás, és ezt csak szomorúan állapíthatjuk meg. Vannak még
ugyanis, akik meghallgatnák a jó hírt, de nincsenek, akik hirdessék.
Pedig tele van a világ papokkal, csakhogy az Úr aratásában már nagyon
kevés munkást találunk, mert a papi szolgálatot elvállaltuk ugyan, de a
szolgálatunkkal járó kötelességünket már nem teljesítjük.
Fontoljátok
meg azonban, kedves testvéreim, fontoljátok meg, mit mondott az Úr:
Kérjétek az aratás Urát, küldjön munkásokat aratásába. Tinektek kell
tehát értünk imádkoznotok, hogy munkálni tudjuk azt, ami kijár nektek,
nehogy lusta legyen a nyelvünk a buzdításra, és ha már elfoglaltuk az
igehirdetői állást, nehogy némaságunk vádoljon minket az igazságos Bíró
előtt.
Nagy Szent Gergely pápának az evangéliumokról mondott szentbeszédeiből
Forrás ~ Internet
