ÍME, ÉN ÜDVÖZÍTEM NÉPEMET

Az örök Atya - bölcsességének és jóságának szabad és titokzatos végzése szerint - megteremtette a világmindenséget, és elhatározta, hogy felemeli, isteni életben részesíti az embereket. Amikor pedig elbuktak Ádámban, nem hagyta el őket, hanem mindenkor adott nekik segítséget az üdvösségre, Krisztusnak, a Megváltónak érdemeiért, aki a láthatatlan Isten képmása, minden teremtmény elsőszülötte (Kol 1, 15).

Az Atya a kiválasztottakat az idő kezdete előtt eleve ismerte, és eleve arra rendelte, hogy Fiának képmását öltsék magukra, így lesz ő elsőszülött sok testvér között (Róm 8, 29).

És elhatározta azt is, hogy a Krisztusban hívőket szent Egyházba hívja össze. Az Egyház előképei megvoltak már a világ kezdetétől; megtörtént csodálatos előkészítése Izrael népének történetében és az Ószövetségben, alapítása pedig a végső időben; nyilvánosság elé lépett a Szentlélek kiáradásakor, és a történelem végén éri el dicsőséges teljességét.

Akkor azután - amint a szentatyák műveiben olvassuk - Ádámtól kezdve az összes igazat az igaz Ábeltől az utolsó választottig összegyűjti az egyetemes Egyházban, az Atyánál. Azok pedig, akik még nem fogadták el az evangéliumot, különféle fokozatokban kapcsolódnak az Isten népéhez.

Elsőként az a nép, amely a szövetségeket és az ígéreteket kapta, és amelyből Krisztus test szerint származik, a kiválasztás és az atyák miatt Isten szemében igen kedves nép; ő ugyanis nem bánja meg kegyelmi adományait és hívó szavát.

De azokra is kiterjed az Isten üdvözítő szándéka, akik elismerik a Teremtőt; köztük elsősorban a mohamedánokra, ők azt vallják, hogy Ábrahám hitén vannak, velünk együtt imádják az egy Istent, aki irgalmas, és az utolsó napon megítéli az embereket.

Azoktól sincs távol az igaz Isten, akik homályos képekben keresik az ismeretlen Istent, minthogy ő ad mindennek életet, levegőt és mindent; az Üdvözítő is azt akarja, hogy minden ember üdvözüljön.

Elnyerhetik ugyanis az örök üdvösséget mindazok, akik önhibájukon kívül nem ismerik Krisztus evangéliumát és Egyházát, de őszinte szívvel keresik Istent, és a kegyelem hatása alatt arra törekszenek, hogy teljesítsék akaratát, amelyet lelkiismeretük szavában ismernek fel. Még azoktól sem tagadja meg az isteni Gondviselés az üdvösségre szükséges támogatást, akik önhibájukon kívül nem jutottak el az Isten kifejezett ismeretére, de - éppen nem az isteni kegyelem nélkül - iparkodnak becsületesen élni.

Mert ami jó és igaz van náluk, azt az evangéliumra való előkészületnek értékeli az Egyház, és az Isten adományának tartja; Isten pedig megvilágosít minden egyes embert, hogy végül is élete legyen.

A II. vatikáni zsinat 'Lumen gentium' kezdetű, az Egyházról szóló dogmatikai konstitúciójából

 

Forrás ~ Internet