A JÓ HARCOT MEGHARCOLTAM

Pál apostol a börtönben is úgy volt, mintha magában az égben lakott volna; a sebeket és korbácsütéseket nagyobb örömmel fogadta, mint mások a versenyeken szerzett díjakat. A szenvedést sem szerette kevésbé, mint a kitüntetéseket, hiszen kitüntetésnek tartotta a szenvedéseit. Ezért is nevezte azokat a kegyelem ajándékainak, így értsd, amit mond: elköltözni és Krisztussal lenni (Fil 1,23), a jutalma volt, viszont megmaradni a testben, a harcot jelentette számára. De Krisztusért mégis inkább ezt választja, mint amazt, és kijelenti, hogy a harc szükségesebb.

Itt a földön Krisztustól eltaszítottnak lenni harcot és gyötrelmet jelentett. Sőt többet, mint harcot, és többet, mint akármilyen gyötrelmet. Krisztussal lenni pedig a legnagyobb jutalom volt. Pál mégis inkább amazt választotta Krisztusért, mint emezt.

Talán azt mondhatná most valaki: 'De Pál azt írta, hogy mindez édes volt neki Krisztus miatt.' Hát azt én is állítom, hogy ami minket elcsüggeszt, az neki nagy gyönyörűséget szerzett. És miért emlegetem én mégis a veszedelmeket és a mindenféle nyomorúságot? Azért, mert Pál szakadatlan nagy levertségben élt, ezért mondta: Ki gyönge, hogy én ne volnék gyönge? Ki botránkozik meg, hogy én ne égnék? (2 Kor 11,29)

Titeket pedig arra kérlek, hogy ne csak csodáljátok, hanem kövessétek is az erénynek ezt a példaképét, mert csak így részesülhetünk vele együtt az ő győzelmi koszorúiban.

Csodálkozol, amikor azt mondom, hogy ugyanazért a teljesítményedért ugyanazt a jutalmat érheted el, mint Pál? Őt magát halljad, mert ezt mondja: A jó harcot megharcoltam, a pályát végigfutottam, hitemet megtartottam. Készen vár az igazság győzelmi koszorúja, amelyet azon a napon megad nekem az Úr, az igazságos bíró, de nemcsak nekem, hanem mindenkinek, aki örömmel várja eljövetelét (2 Tim 4,7). Látod tehát, hogyan hív ugyanabba a közös dicsőségbe mindannyiunkat?

Mivel pedig mindenkire ugyanaz a dicsőséges koszorú vár, iparkodjunk mindnyájan, hogy érdemessé legyünk e megígért jutalomra. De ne csak teljesítménye nagyságát és kiválóságát nézzük, hanem lelki készségét és erős elhatározását is, amellyel oly nagy érdemet szerzett. Lássuk meg azt is, hogy ugyanolyan ember volt, mint mi, és hogy minden téren osztozott természetünkben, így azután majd azt is meglátjuk, hogy ami tényleg nagyon nehéz, az a mi számunkra is majd könnyű lesz, s nem lesz elviselhetetlen, és akik e rövid földi életünkben szenvedünk, majd mi is azt a hervadhatatlan és örök győzelmi koszorút hordjuk a mi Urunk, Jézus Krisztus kegyelméből és irgalmából. Neki legyen dicsőség és hatalom most és mindenkor, és mindörökkön-örökké. Ámen.

Aranyszájú Szent János püspök szentbeszédeiből

 

Forrás ~ Internet