A PÁLYÁMAT VÉGIGFUTOTTAM, HITEMET MEGTARTOTTAM

A hozzám küldött levelekből örömmel értesültem, szeretett testvéreim, hogy mindnyájan jól vagytok. Szinte úgy éreztem magam, mintha köztetek lennék, mintha a nagy távolságon át egy angyal vitt volna oda magával, ahogy egykor Habakuk prófétát is elvitte egészen Dánielig. Olvasva leveleiteket, amelyek a ti életszentségetekről tanúskodnak és szeretetet sugároznak, örömömben könnyekre fakadok, és abba kell hagynom az olvasást, pedig nagyon is érdekel az, amit írtok. Lelkemben egybeforr a vágy és a szeretet; mindkettő szükséges, ahogy a ti szívetekben is együtt van, és szinte versenyre kel egymással ez a két érzés. Úgy voltam napokon át, mintha csak veletek társalognék, még az átélt szenvedésekről is megfeledkeztem. Hiszen csupa örömet jelent számomra mindaz, amiről olvasok: a szilárd hithűség, az őszinte szeretet és annak sokféle gyümölcse. Ezeket mind úgy átélem, mintha csak köztetek lennék, és nem száműzetésben.

Örvendezem, szeretett testvéreim, a ti hiteteken, örülök üdvösségeteknek, amely hitetekből fakad, örülök jótetteitek gyümölcseinek, amelyekből nemcsak a veletek együtt élőknek, hanem a távoli vidékek lakóinak is juttattok. Amint a kertész is beoltja a fát a termés reményében, ha nem való még arra, hogy kivágják és tűzre vessék, ugyanígy kívánjuk nektek, mint szenteknek felajánlani mi is szolgálatainkat testi szenvedéseinkkel, sőt szívesen feláldozzuk még életünket is üdvösségetekért.

Egyébként alig tudtuk megírni ezt a levelet, szüntelen arra kértük Istent, hogy tartsa vissza néhány órára az őröket, és segítsen abban bennünket, hogy diakónusotok ne csak nyomorúságunk hírét vigye el hozzátok, hanem ezt az üdvözlő levelünket is. Ezért nagyon kérlek benneteket, hogy éber gondossággal őrizzétek a hitet, ápoljátok az egyetértést, buzgón imádkozzatok, emlékezzetek meg szüntelen rólam is, hogy az Úr adjon szabadságot küzdő Egyházának szerte az egész földkerekségen, hogy mi is, akik most itt számkivetésben vagyunk, rabságunkból megszabadulva veletek együtt örvendezhessünk.

Végül pedig azt szeretném, és az Isten irgalmára kérlek is benneteket, hogy ezt a levelet és a benne foglalt üdvözletet mindegyiktek úgy fogadja, mintha neki saját magának írtam volna. Hiszen azelőtt külön is írtam mindegyikteknek, de súlyos helyzetem miatt most ezt nem tehettem, így ezzel a levéllel fordulok hozzátok, testvéreim, fiaim és leányaim, Istennek szentelt nővérek, mindegyiktekhez, korra és nemre való tekintet nélkül. Kérlek benneteket, elégedjetek meg ezzel az egy levéllel, fogadjátok mindnyájan úgy, mint az én köszöntésem és nagyrabecsülésem kifejezését. Üdvözletemet adjátok át még a kívülállóknak is, azoknak, akik engem szeretetükre méltattak.

Vercelli Szent Özséb püspök levelezéséből

 

Forrás ~ Internet