VIZSGÁLJÁTOK MEG A SZELLEMETEKET
'Vizsgáljátok meg a szellemeket, vajon Istentől származnak-e?' (1Jn 4, 1)
Ignác
abban az időszakban, amikor lelkét még egészen betöltötték az üres és
haszontalan lovagregények, amelyeket a régi idők híres lovagjainak
kalandos történeteiről írtak, mihelyt gyógyulófélben volt, az idő
eltöltésére szintén ilyen olvasmányt kért. De abban a házban egyetlen
lovagregény sem volt, ezért odaadták neki a 'Krisztus élete' és a
'Szentek virágoskertje' című könyvet; mindkettőt hazai nyelven.
Ezeknek
a könyveknek ismételt olvasása révén egy bizonyos fogékonyságot nyert a
bennük megírt gondolatok iránt. Ezek az utóbbi időben kézhez vett
olvasmányai néha egészen elterelték a gondolatait a régi érzésvilágától;
máskor viszont nem ritkán a régebben szokásos képzelődései martaléka
lett, amint épp eszébe jutottak ilyenfajta olvasmányai.
Közben
Isten irgalmassága is segítette, és az új olvasmányokból merített
gondolatait tovább vezette. Amikor ugyanis Krisztus Urunknak és a
szenteknek életét olvasta, elgondolkodott magában, és ilyen
következtetésre jutott: 'Mi történne, ha éppen én cselekedném azt, amit
Szent Ferenc tett, vagy mi lenne, ha Szent Domonkos tetteit követném?'
Sokszor töprengett így bensejében. Ezek a gondolatok aránylag hosszú
időn át fogva tartották lelkét, de azután, ha más változatos ügyek is
közbeékelődtek, újra csak előlopakodtak a hiú és világias képzelgések,
amelyek újabban már hosszú időre háttérbe szorultak. A réginek
újjáébredése azután sokáig fogva tartotta.
De
e különböző tárgyú gondolatok megélésében felfigyelt egy nagy
különbségre: nevezetesen, ha a világias gondolatok töltötték be lelkét,
nagy érzelmi szenvedély ragadta el; amikor pedig már belefáradt ezekbe,
szomorúnak és nyomorultnak érezte magát. Viszont amikor arra gondolt,
hogy miképp követhetné a szenteknél megfigyelt erényes életet, nemcsak
akkor érzett valami egészen felszabadult lelki gyönyörűséget, amikor
közvetlenül foglalkozott ezekkel, hanem akkor is boldog és vidám volt,
amikor már nem is gondolt azokra. Ezt a lényeges különbséget azonban
mindaddig nem vette észre, és nem is értékelte különösképpen, amíg egyik
nap meg nem nyílt a lelki szeme.
Csodálni kezdte ezt a különbséget, és megbizonyosodott saját
tapasztalata révén, hogy a gondolatok egyik fajtájából szomorúságot, a
másikból örömet merít magának. Ez lett tehát a legelső következtetés,
amit a lelki élet titkaiból leszűrt magának. Azután pedig, amikor már a
nagyobb lelkigyakorlatait is megkezdte, úgy tanította övéit, hogy
először is ezzel a megtapasztalt következtetésével kezdte megvilágítani
előttük a különböző szellemek megértését.
Ludovico Consalvo feljegyzéseiből, amelyeket maga Szent Ignác mondott tollba
Forrás ~ Internet
