OLVASMÁNY

'Az Úr úgy szólott Mózeshez szemtől szembe, mint ahogyan az ember a barátjához szokott beszélni.'

Az aranyborjú elpusztítása után Mózes fogta a szent sátrat, messze a táboron kívül verte fel, és elnevezte a Szövetség sátrának. Így a népből mindaz, akinek valami kérdeznivalója volt az Úrtól, kiment a Szövetség sátrához, amely a táboron kívül állt. Valahányszor Mózes kiment a sátorhoz, az egész nép felkelt, mindenki odaállt sátra bejáratához, és Mózes után nézett, míg ő be nem ment a sátorba. Amikor pedig bement a Szövetség sátrába, leszállt a felhőoszlop, megállt a sátor bejáratánál, és az Úr beszélt Mózessel. Mihelyt látta a nép, hogy a felhőoszlop ott áll a sátor bejáratánál, mindannyian felkeltek, és leborultak a sátruk előtt. Az Úr pedig úgy beszélt Mózessel szemtől szemben, ahogy az ember a barátjával szokott beszélni. Amikor Mózes visszatért a táborba, szolgája, az ifjú Józsue, Nun fia, akkor sem távozott el a sátortól. Az Úr leszállt a felhőben, Mózes pedig eléje járult és segítségül hívta az Úr nevét. Az Úr elvonult Mózes előtt. Mózes akkor így imádkozott: 'Íme, az Úr, irgalmas és könyörülő Isten, hosszan tűrő, kegyelemben gazdag és hűséges, aki irgalmasságot gyakorol ezeríziglen, megbocsátja a gonoszságot, a vétket és a bűnt. Előtte azonban semmi sem marad büntetlen, mert megtorolja az atyák gonoszságát gyermekeiken és unokáikon a harmadik és negyedik nemzedékig.' Ekkor Mózes sietve leborult a földre, meghajtotta magát és hódolattal folytatta: 'Ha kegyelmet találtam színed előtt, Uram, kérlek, járj velünk, bár keménynyakú ez a nép, bocsásd meg gonoszságainkat és bűneinket, fogadj tulajdonoddá minket!' Mózes negyven nap és negyven éjjel volt az Úrnál. Kenyeret nem evett, vizet nem ivott, és feljegyezte a táblára a szövetség tíz parancsolatát. Ez az Isten igéje.

Mózes második könyvéből - Kivonulás könyve 33.fejezet 7-11;34. fejezet 5b-9.28.

 

Forrás ~ Internet