Ha bennem maradtok - mondta Jézus -, igéim is megmaradnak bennetek; bármit akartok, kérjétek és megkapjátok (vö. Jn 15, 7). Ha ugyanis Krisztusban maradunk, mi mást akarhatnánk, mint ami Krisztusnak tetszik. Akik az Üdvözítőben maradnak, csak olyat akarhatnak, ami üdvösségükre szolgál. Más valamit akarunk ugyanis, mert Krisztusban vagyunk, és más valamit akarunk, mert még ebben a világban élünk. Ebben a világban élve megtörténhet, hogy tudatlanságunkban olyasmit kérünk, ami nincs lelki javunkra. De távol legyen tőlünk az ilyesmi, ha Krisztusban maradunk, aki kéréseinket csak akkor teljesíti, ha az a javunkra szolgál.
Ha tehát benne maradunk, az ő igéi bennünk maradnak. Ebben az esetben kérjük, amit csak akarunk, megkapjuk. Ha pedig kérésünk nem teljesül, nem azt kértük, ami megfelel a benne lakásunknak, hanem amit a test vágyai és gyarlóságai sugallnak nekünk; ezek nincsenek meg Krisztusban, és aki ilyenekkel lakik együtt, abban nem maradnak meg az ő igéi. Az ő igéihez viszont hozzátartozik az az ima, amelyre ő tanított minket, amelyben így imádkozunk: Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy (Mt 6, 10). Ha ennek az imának szavaitól és értelmétől nem távolodunk el, bármit is kérünk, megkapjuk.
Akkor mondhatjuk, hogy igéi bennünk maradnak, amikor azt tesszük, amit parancsolt, és azt szeretjük, amit ígért. Amikor azonban szavai csak emlékezetünkben maradnak meg és nem az életünkben, akkor olyanok vagyunk, mint a szőlőtőtől elválasztott szőlővessző, amely nem kap életet a szőlőtőtől. Erre a különbségre utal, amint írva van: Emlékezetünkben megőrizzük parancsait, hogy meg is tegyük azokat (vö. 1 Jn 2, 3). Sokan vannak ugyanis olyanok, akik azért tartják emlékezetükben Krisztus parancsait, hogy megvessék, kinevessék és támadják azokat. Az ilyenekben nem maradnak meg Krisztus igéi, ezek ugyan foglalkoznak velük, de nem követik azokat, ezért aztán ezek nem lesznek a javukra, hanem inkább vádolják őket.
Szent Ágoston püspöknek a Szent János evangéliumához írt értekezéseiből
Forrás ~ Internet
