SZENT ADALBERT PÜSPÖK ÉS VÉRTANÚ - ÁPRILIS 23.
Szent Adalbert a
kelet-csehországi Lublyic - Libice - előkelő grófjának gyermeke volt,
956-ban született Libicén, a Wojtek - Vojtech, Woytieck - nevet kapta.
Mindjárt születése után súlyos lázba esett, mire a kétségbeesett szülők
fogadalmat tettek; ha felgyógyul, Istennek szentelik. Meggyógyult.
Magdeburgban
tanult, mégpedig kiválóan. A család a nemes családi hagyományok
folytatását, dicsőséget és gazdagságot várt a fiútól. Bérmálkozáskor
vette fel lelki vezetőjének, a magdeburgi püspöknek a nevét, az Adalbert
nevet. Itt barátkozott össze Ottó herceggel, a későbbi III. Ottó
császárral (983-1002).
Tanulmányai
után a prágai püspök mellett szolgált, aki kb. 982-ben pappá szentelte. A
püspök halála után Adalbert 983-ban Prága püspöke lett. Mezítláb vonult
be Prágába és minden igyekezetével próbálta népét az igazi
kereszténységre vezetni. Püspöki és családi jövedelme nagy részét
jótékony célra fordította. A pogány csehek szilárd vallásossága miatt
nem fogadták el, erre Rómába menekült és szerzetbe vonult a Szent Elek
kolostorba, egy időre bencés szerzetes lett, sőt egy Szentföldi
zarándokutat is tervezett.
A mainzi érsek
kérésére Magyarországon keresztül visszatért 12 barát kíséretében, ám a
prágaiak a kezdeti szíves fogadtatás után ismét ellene fordultak, most
is minden törekvését meghiúsították. Nem tartották meg az ünnepeket, nem
tisztelték az egyház menedékjogát. Ekkor ismét elhagyta püspöki székét,
Rómába indult. Útközben lovon Magyarországra jött, itt térített 992-994
között. Megkeresztelte Géza vezért és fiát, Vajkot, aki az István nevet
kapta az első vértanúról. Valószínűleg Gizella bajor hercegnő kezét is
Adalbert nyerte meg István számára.
Magyarországról
ismét Rómába ment a kolostorba, egyszerű szerzetesnek. Nemsokára, 996
májusában pápai parancsra III. Ottó császár koronázásakor vissza indult
Prágába, azonban a csehek nem engedték haza, sőt rokonságát is
kivégezték. Lengyelországba ment téríteni, majd öccsével, Gaudenciusszal
elindult Poroszországba és Danzigba. Itt a pogányok teljesen
ellenségesen fogadták. Bántalmazták, kigúnyolták, halállal fenyegették,
menekülnie kellett. Itt érte a vértanúhalál 997. április 23-án, egy
porosz lovascsapat elfogta és megölte a Nogat és az elbingi Weichsel
közti Tentikkennél - Danzig közelében. Holttestét a lengyel Boleszló
herceg pénzért váltotta ki és a gnieznói - gnézeni, gneznói - székesegyházban temettette el.
999-ben avatta
szentté II. Szilveszter pápa. Maradványait 1039-ben Prágába vitték és
vértanúi tiszteletben részesítve temették el. 1039-óta jelenleg az
ereklyéit Prágában, Esztergomban és a római Szent Bertalan-templomban
őrzik. Az esztergomi első székesegyházat az ő tiszteletére építtette
Szent István király 1010-ben. Lengyelország, Magyarország és az
Esztergom-Budapesti főegyházmegye védőszentje. Szobra az esztergomi
székesegyház oltárán látható, kezében a vértanúságot jelképező három
lándzsával.
Példája: 'Légy következetes, ne térítsen el nehézség, küzdj a babona ellen, nevelj szenteket, főként magadat.'
'Mindenható,
örökkévaló Isten, ki a mai napon Szent Adalbert püspököt, a te
vértanúdat szenvedésének érdeméért szentjeid közé emelted, kérünk, add
meg nekünk, hogy az ő példája nyomán mi is eljuthassunk az örök hazába!'
Amen.
'Istenünk, te vértanúdat, Szent Adalbert Béla püspököt szenvedései
jutalmául szentjeid sorába emelted. Add, kérünk, hogy példája nyomán
eljuthassunk az örök hazába. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad
által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten
mindörökkön-örökké.' Amen.
Forrás ~ Internet
